Allison
Scott-al hevesen bólogatni kezdtünk.
-Persze!-szólaltam meg.
-Szívesen!-segített Scott is. Apa ránk mosolygott.
-Remek!-mondta,majd indult is. Scott nagyot sóhajtott. Bajban vagyunk.
Scott
Épp pakoltam kifele az autóból,amikor Allison apukája jelent meg előttem. Odanyújtottam neki a teli zacskót és lesütöttem a fejem.
-Köszönöm!-mondta. Épp rezgett a telefonom,jelezve,hogy SMS-t kaptam. Gyorsan megnyitottam.
Stiles: Derek elég rossz bőrben van.
Allison kisétált a házból,mire ránéztem.
-Akarsz még tanulni?-kérdeztem.
-Azt hiszem,egyedül jobban odafigyel!-szólt közbe Chris.
-Öhm,jó! Akkor később találkozunk!-néztem Allison-ra. Tök gáz volt ez az egész.
-Az iskolában!-fűzte hozzá Chris. Elindultam a biciklimért,Allison pedig jönni akart elköszönni,mikor Chris megszólalt.
-Hé,hé,hé! Te a bringára-mutatott rám-te pedig befelé!-nézett rá Allison-ra is. Ő lehajtotta a fejét.
-Ó,ne már Chris! Komolyan! Csak csókolóztak a garázsban,nem pornófilmet forgattak!-szólt közbe Kate is.Megfogta a vállam és magához fordított.-Te imádni való barna szemű,hagyd a bicajt. Itt maradsz vacsorára.-ütögette meg a hátam. Allison kikerekedett szemekkel nézett rá. Rám mosolygott,majd besietett Kate után a házba. Chris rám nézett.
-Eszel húst?-kérdezte. Bólintottam. Indultam felfelé a lépcsőn,de megálltam mellette.
-Ha nem bánja!-néztem rá.
-Egyáltalán nem! Legalább lesz alkalmunk megismerni egymást!-fogta meg a vállam. Bementünk.
Már az asztalnál ültünk,amikor minden egyes hangot feltekerve hallottam és oltári ideges voltam. Mrs. Argent hangja zökkentett ki.
-Innál esetleg valami mást víz helyett,Scott?-kérdezte.
-Ó,nem,jó a víz! Köszönöm!-ittam bele.
-Hozzak esetleg sört?
-Nem,köszönöm!-akadtam meg.
-Egy kis tequilát?-kérdezte Chris.
-Apa!-szólt rá Allison.-Muszáj?
-Te nem iszol,Scott?
-Túl fiatal vagyok még!-válaszoltam.
-Sok tinit ez nem tart vissza!-jegyezte meg kedvesen Mrs. Argent.
-Nem,bár kellene!-feleltem.
-Jó válasz. Bár nem igaz,de jól hangzott Scott. Talán túléled az estét!-szúrt egy falat húst a villájára Kate. Épp megint inni készültem,de lenyelni a kortyot már nem tudtam.
-Füvet szívtál már?-kérdezte Chris.
-Na jó! Kapcsoljunk át egy kevésbé konzervatív csatornára!-tett rendet Kate.-Nos Scott! Allison mondta,hogy tagja vagy a lacrosse csapatnak! Sajnos nem konyítok a játékhoz! Hogy játsszák?-kérdezte.
-Öhm a hokit ismeri?-érdeklődtem.-Nagyjából olyan,csak füves pályán játsszák,nem jégen!
-A füvön játszott hokit úgy hívják,gyeplabda!-szólt bele Chris.
-Ó,igen!
-Szóval,olyan mint a gyeplabda,csak háló van az ütőkön!-mosolygott rám Allison.
-Pontosan!
-Van pattintott ütés,mint a hokiban?
A telefonom már megint rezegni kezdett. Megnyitottam az üzenetet.
Stiles: Hívj fel!!
-Ó,igen,de itt csak kesztyű és ütő van!-kortyoltam a vizem.
-Hmm,erőszakos lehet! Tetszik!-nézett Kate jelentőségteljesen Chris-re.
-Csodálatos! Apa eljött velem az első meccsére! Remek volt,nem?-nézett Allison az apjára.
-Jó volt.
-Ő szerezte az utolsó gólt! Azzal nyertek!
-Igaz,de az utolsó percekig nem sokat mozgott!
-Az utolsó lövése átszakította a kapus hálóját! Hihetetlen volt.
-Igen! Lehet,hogy a kapus selejt ütővel játszott,szóval...-ellenkezett lányával Chris. Allison eldobta a villáját és éreztem,hogy gyorsul a szívverése. Megfogtam a kezét és rákulcsoltam az ujjaimat.
-Meggondoltam magam! Azt hiszem mégis kérek egy korty tequilát!-szólaltam meg végre. Mindenkit megmosolyogtatott kérésem.
-Csak viccelsz ugye?-mutatott rám Chris.
-Igen!-feleltem gyorsan.
Stiles
-Mégis mi a fenét csináljak vele?-kérdeztem Scott-t,mikor végre felhívott. Rá néztem Derek-re,aki elég rosszul nézett ki.
-Vidd el valahová! Bárhová!-felelte.
-Mellesleg kezd szaga lenni!
-Milyen szag?-kiáltott fel.
-Halálszag!-feleltem.
-Jaj,jó! Vidd az állatklinikára!-jött a hülye ötlete.
-És mit szól a főnököd?
-Már biztos elment! Van egy tartalék kulcs a kuka mögött.
-Ah,nem fogod elhinni,mint mondott,hogy hová vigyelek!-nyújtottam oda Derek-nek a telefont.
-Megtaláltad?-kérdezte Scott-tól. Mivel nem hallottam mit mondd Scott próbáltam következtetni.
-Figyelj! Ha nem találod meg,akkor nekem végem van,érted?-megint valami válasz.
-Akkor gondolj erre! Az alfa akaratod ellenére kihívott és ismét megteszi és akkor vagy te ölöd meg őt vagy ő öl meg téged! Ha élni akarsz,szükséged van rám! Találd meg a töltényt!-mondta és kinyomta a telefont.
Scott
Be akartam menni Kate szobájába,amikor megszólalt a riasztója. Megjelent mögöttem.
-Olyan vagy mint egy elveszett kölyökkutya!
-A fürdőszobát keresem!-feleltem.
-Fürdőszobát? És ez annak látszik?-fonta karba a kezét maga előtt. Hátrafordultam és alaposan megnézte.
-Nem!-válaszoltam.
-Nem!-ismételte meg.-Használd a vendég szobát!-mutatott egy másik ajtóra.
-Oké,köszönöm!-mosolyogtam rá. Elindultam a vendégszoba irányába,de visszafordultam egy pillanatra. Rám nézett és továbbküldött. Beléptem a vendégszobába és megláttam a táskát Kate ágya alatt. Becsuktam az ajtót és kivettem az ágy alól a táskát. Megtaláltam benne a farkasölőt. Elraktam egy töltényt a zsebembe és visszatettem mindent a helyére.
Stiles
Mondjuk azt,hogy Derek szokás szerint,már megint bajba kever.
-Mondd neked valamit a kék sisakvirág?-kérdeztem tőle.
-A farkasölő egy fajtája! El kell hoznia a töltényt!-válaszolta.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert anélkül meghalok!-na most kiakadjak?
Scott
-Ó,most már ideje mennem! Kösz a vacsorát!-válaszoltam.
-Nem,nem! A desszert még hátra van! Jobban meg akarlak ismerni! Ülj le!-utasított Kate.
-Jó!-ültem vissza.
-Allison mondta,hogy az állatorvosnál dolgozol!
-Meséltem,hogy tetted sínbe a kutya lábát.
-Igen!-SMS-em jött.
Stiles: Ide kell jönnöd! MOST!
-Mit gondol a támadásokról? Van ötlete?
-Mindenki azt mondja,hegyi oroszlán volt!-Kate kinevetett. Őszintén. Én is röhögtem volna magamon.
-Ritka nagy példány lehetett!
-Te mit gondolsz Scott?
-Nem tudom! Nálunk általában cicák meg kutyák vannak,nem vadállatok!-feleltem.
-Nem volt még dolgod veszett kutyával?-nemet intettem.
-Nem!-erősített meg Chris.-Én kutyák közt nőttem fel. Az egyik elkapta a veszettséget egy denevértől,a harapás miatt volt. Az emberek azt hiszik,hogy gyorsan halnak meg vagy vesznek meg,de nem. Ez fokozatos. Az első fázisban megváltozik a magatartása. Nyugtalan lesz. Az emberek azt ismerik,amikor bevadul. Ilyenkor támad. Nekimegy mindennek,ami mozog. Tudtad,hogy ha a veszett kutyát bezárják,akkor átharapja a rácsot,akkor is ha beletörik a foga?-megráztam a fejem.-Akár a saját gerincét is eltöri. El tudod képzelni milyen erő kényszerítheti erre? Teljesen átalakul a természete és az ártatlan állatból vérszomjas,ádáz gyilkos lesz! És mindez egyetlen harapástól!
-De a kutya meghalt,nem?-kérdezte Allison.
-Igen,mert a nagyapád lelőtte!-válaszolt Mrs. Argent.
-Hogy véget vessen a kínjainak!
-Mert túl veszélyes volt. Egy fékevesztett élőlény jobb holtan.-nézett rám Chris.
Stiles
Derek belökdösött a rendelőbe.
-Jó!-mondtam neki.-Ezen a nyavalyán segítene valami gyógynövény és egy kiadós alvás!-vetettem fel az ötletem.
-Ha a fertőzés eléri a szívemet,akkor nekem végem!
-A pozitív fogalma kimaradt a szótáradból,igaz?
-Nem ér időben ide a tölténnyel!Az utolsó menedék!-nyúlt bele a fiókba. Kezdtem komolyan megijedni.
-Konkrétan?
-Levágod a karomat!-emelte fel a kezében tartott elektromos fűrészt. A levegő is a torkomon akadt.
Scott
Allison lehozta az emeletről a táskámat,mikor épp indulni készültem.
-Hidd el,annyira sajnálom!-szabadkozott.
-De mit?
-Azt,hogy ilyen ijesztően kínos vacsora még nem volt az ijesztően kínos vacsorák történetében!-mosolygott.
-Nem,nem ez volt a legrosszabb! Inkább az,amikor a szüleim közölték,hogy elválnak! Ez legfeljebb csak a második!-rám mosolygott és közel húzott magához.
-Figyel az apád!-suttogtam.
-Jó!-felelte.
Megcsókolt. Rámosolyogtam és éppen indulni akartam,amikor Kate megállított.
-Várjatok egy percet,srácok!-sétált oda hozzánk.
-Mi van?-kérdezte Allison.
-Öhm,kérdeznék valamit Scott-tól!
-Tőlem?-lepődtem meg.
-Igen,tőled!-csukta be az ajtót.
-Oké!
-Öhm,mit vettél ki a táskából?-mosolygott rám.
-Mi?-néztem nagyot.
-A táskám! Mit vettél ki belőle?-ismételte meg.-Akarod,hogy megismételjem a kérdést,hogy érthetőbb legyen?
-Miről beszéltek?-lépett oda Chris is.
-Nyitva találtam a táskámat a vendégszobában,de mikor elmentem csukva volt és Scott járt bent a fürdőben. Kiment és a táska nyitva volt!
-Ő nem vett ki semmit!-cáfolta Allison.
-Valamit kivettek a táskámból! Jó,nézd! Nem akarlak vádolni Scott,mert tényleg imádom ezeket a csodálatosan barna szemeket. Nem tudom,hogy lopós vagy-e,kíváncsi vagy ostoba,de kérlek felelj a kérdésre! Mit vettél ki?
-Semmit,esküszöm!-válaszoltam.
-Be is tudod bizonyítani?
-Te komolyan beszélsz?-akadt ki Allison.
-Megmutatnád mi van a zsebedben?
-Apa!-nézett Allison az apjára.
-Rajta Scott! Bizonyítsd be,hogy tévedek!
-Ó,én bebizonyítom!-vágott közbe Allison.-Nem Scott turkált a táskádban. Én voltam.
-Te?
-Uhum,én!-mutatott fel egy ószeres zacskót. Totálisan döbbenten néztem Allison-ra. Aztán észrevettem,hogy még mindig ott áll Kate és az apja,szóval totál zavarba jöttem. Kiléptem a házból és mosolyogva ültem fel a biciklimre.
Stiles
Beindítottam azt a rohadt fűrészt,de rosszul is lettem.
-Ó, jézusom! Mi van ha elvérzel?-tettem fel a kérdést,miközben Derek a karját szorította el.
-Begyógyul,ha működik!-felelte. Már sírhatnékom volt,komolyan mondom.
-Nézd,nem tudom,hogy képes vagyok-e rá!
-Miért nem?
-Mert nem bírok a húsba vágni,csontot fűrészelni és nem bírom a vért!-ismertettem ezeket a roppant fontos dolgokat.
-Elájulsz a vár látványától?
-Nem,de a levágott kar látványától talán igen!-emeltem fel a hangom.
-Rendben! Mit szólsz ehhez? Vagy levágod a karom vagy én vágom le a fejed!-vetette fel nem túl kellemes ötletét.
-Jó,tudod,hogy nem dőlök be a fenyegetéseidnek!-akadtam ki,mire megfogta az ingem és az asztalra rántott.-Ó,egek! Jó,rendben vettem,megteszem!-egyeztem bele. Láttam,hogy kezd egyre rosszabbul lenni Derek.-Mit csinálsz?-kérdeztem,de már tudtam is a választ. Vért hányt. Hirtelen felfordult a gyomrom.-Ó,szent ég! Mi ez?
-A testem próbál regenerálódni!
-Nem végez valami jó munkát!
-Muszáj megtenned!
-Őszintén nem hiszem,hogy menne!-akadtam ki újra.
-Csak csináld!-ordított rám. Megfogtam és a kezére helyeztem a rohadt fűrészt.
-Jó rendben,csinálom! Csinálom!-győzködtem inkább magam,mint Derek-ot.
-Stiles!-kiabált valaki.
-Scott?-könnyebbültem meg,mikor megjelent az ajtóban.
-Mi a jó fenét csinálsz?-akadt ki. Hát kösz szépen! Megint én kapom a lecseszést.
-Megmentettél a sírig tartó rémálomtól!-mosolyogtam rá.
-Elhoztad?-kapcsolódott bele a beszélgetésbe Derek is.
Scott odaadta a töltényt Derek-nek,ő pedig bámult rá.
-Mit akarsz azzal?-kérdeztem.
-Én most..én most..-nem tudta befejezni,mert összeesett.
-Nem,nem,nem,nem!-kiabált Scott. A töltény begurult az egyik szellőző aknába,Scott pedig próbálta kiszedni. Én addig Derek-ot próbáltam élesztgetni.
-Derek!Derek gyerünk,ébredj fel!-ütögettem az arcát.-Scott mi a francot csináljunk?-pánikoltam be.
-Nem tudom! Nem érem el!-válaszolt.
-Nem ébred fel! Azt hiszem haldoklik. Azt hiszem meghalt!-kiabáltam.
-Nyugodj már meg!-kiabált ő is.-Megvan!-ugrott fel a földről.
-Kérlek nem ölj meg érte!-szóltam Derek-hez és behúzta egyet neki. Nagyon nagy fájdalmat okoztam magamnak.
-Add ide!-szólt Scott-nak,aki segített neki felállni. Leharapta a töltény tetejét,kiszórta belőle a port és meggyújtotta. Mikor az elégett,lesöpörte a tenyerébe és a sebbe szórta. Hangosan ordított és a földre zuhant. Hatott a növény,mert az egész seb eltűnt.
-Ez nagyon király!-csaptam a levegőbe.
-Jól vagy?-kérdezte Scott.
-A szörnyű kíntól eltekintve!
-Szerintem ha gúnyolódik az akkor igazán az egészség jele!-szólaltam meg. Gyilkos pillantást vetett rám.
-Jó megmentettük az életedet! Ez azt jelenti,hogy leszállsz rólunk! Világos?-érdeklődött Scott.-Mert ha nem,visszamegyek Allison apjához és elmondok neki mindent!-fenyegette.
-Te bíznál bennük? Gondolod,hogy segítenek?-vágott vissza Derek.
-Miért ne? Sokkal kedvesebbek,mint te!
-Jó,megmutatom milyen kedvesek!
-Hogy érted?-esett kétségbe Scott.
Derek
Scott túl naiv srác. Bedől az Argent családnak,csak mert szerelmes Allison-be.
-Mit csinálunk mi itt?-kérdezte,de ahelyett,hogy válaszoltam volna,elindultam a kórházba. Követett. Benyitottam egy szobába. Besétáltunk rajta.
-Ő kicsoda?-kérdezte.
-A nagybátyám! Peter Hale.
-Ő is,mint te,vérfarkas?
-Az volt. Ma már embernek is gyatra. Hat évvel ezelőtt a húgommal az iskolában voltunk! A ház lángra lobbant,tizenegyen ragadtak benn,ő volt az egyetlen túlélő!
-És miért gondolod,hogy ők gyújtották a tüzet?-tette fel a kérdést Scott.
-Mert csak ők tudtak rólunk!
-Akkor volt rá okuk!-na most kitépném olyan szívesen a torkát.
-Például mi?Mondd meg,mi jogosítja fel őket erre?-kérdeztem és megfordítottam Peter-t az égett arcát megmutatva. -Azt mondják,csak felnőtteket ölnek,ha cáfolhatatlan bizonyíték van,de a családban normál emberek is meghaltak a tűzben. Ezt teszik ők és Allison is ezt fogja tenni!-világosítottam fel.
-Mit csinálnak itt? Hogy kerültek ide?-jelent meg az ajtóban egy nővér.
-Már megyünk!-válaszoltam.
Allison
Kisétáltam a házból,hogy telefonálni tudjak.
-Szia,öhm..gondoltam talán beszélhetünk,mielőtt lefekszel. Csak bocsánatot kérek még egyszer. Az estéért. Majd hívj!-tettem le a telefont. Épp indultam volna befelé a házba,amikor üvegszilánkra léptem. Odasétáltam az autóhoz és ott is találtam belőle. Ki voltam akadva.
Eközben Kate:
-Amelyik rám támadt az nagy volt,termetes és erős. Amelyiket meglőttem az vékony és gyors.
-Nyilván ő Derek Hale!-szólt közbe Chris.
-Ez biztos?
-Majdnem!
-Honnan tudjuk,hogy csak ketten vannak?
-Nem tudjuk,még! De ha Derek még életben van,elvezet az alfához!-mondta Chris,én pedig meggyújtottam a tüzet.
-Hmm,kapd el a vezért,aztán a falkát!
-Az írás szerint járunk el!
-Te meg az írás!
-Oka van,hogy megalkották Kate!
-Persze! Én mindig betartom a törvényt.-feleltem,majd bedobtam az égő gyufát a kandallóba,ami lángra lobbant.
