4. rész - Second chance at first line (II/II)

Sziasztok! Újra itt vagyunk, és bár kicsit későn, de még határidőn belül hoztuk a részt. Reméljük tetszeni fog!

~Allison R. & Jessy M.'

Scott

Lehet,hogy nem volt jó ötlet beköpni Dereket. Van egy olyan érzésem,hogy elég nagy bajban vagyok. Egy kicsit aggódtam,hogy most mi fog történni. Stiles teljesen megbolondult. Beült Derekhez a kocsiba!

Stiles

   

Miután reggel elmondtam apámnak, hogy mit találtunk Derek Hale házánál, ő azonnal hívta a többi zsarut, és máris kimentek a helyszínre. Gondoltam, utánuk megyek én is. Elsősorban azért, hogy láthassam a reakcióját mikor bilincsben beteszik a rendőrautóba, másodszor pedig azért, hogy beszélhessek vele. Amikor senki nem figyelt oda, beosontam a rendőrautó anyósülésére, majd a rácsokhoz fordultam, aminek a másik oldalán Derek dühös szemei néztek rám.

-Oké, csak hogy tudd, nem félek tőled – mondtam egyenesen a szemébe, mire ő a világ legdühösebb nézésével ajándékozott meg. - Na jó, talán mégis. Nem számít. Csak tudni akarok valamit. A lány akit megöltél vérfarkas volt. Egy másik fajta volt, igaz? Ténylegesen farkassá tudott változni, amire Scott nem képes. Ezért ölted meg?

-Miért értem aggódsz, amikor a barátod a probléma? - kérdezett vissza. Nem igazán értettem miről beszél. - Ha átváltozik a pályán, akkor mi lesz? - Azonnal megértettem miről hablatyol. Sőt, ami azt illeti, egyetértettem vele. Scott nem játszhat ma este, az túl veszélyes lesz. Számára, és a többiek számára is. - Tovább fogják ünnepelni? Én nem tudom lebeszélni, de te igen – azzal közelebb hajolt. - És bízz bennem... jobb ha meggyőzöd.

Ki akartam fejezni az egyetértésem, de ekkor valaki kinyitotta a kocsi ajtaját, és kirángatott.

-Áú, áú, áú – nyafogtam folyamatosan, ahogy az apám rángatott.

-Megállsz – mondta, majd szembefordított magával. - Mégis mit képzelsz?

-Csak segíteni próbálok!

-Akkor segíts nekem megérteni, hogy pontosan hogyan is keveredtetek ide.

-Scott inhalátorát kerestük – adtam meg a (szerintem) értelmes magyarázatot.

-Amit mikor vesztett el?

-Egyik éjjel – rántottam vállat.

-Amikor idekint kóricáltál és a holttestet kerested?

-Igen! - vágtam rá.

-Amikor azt mondtad egyedül vagy, Scott pedig otthon.

-Igen! Nem! Ó, a fenébe! - esett le, hogy lebuktam.

-Tehát hazudtál nekem.

-Attól függ neked mi a hazugság.

-Az, ha valaki nem mond igazat. Szerinted?

-A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta...

-Tűnj el innen!

-Pontosan! - azzal már kissé beégve sétáltam el a helyszínről.

Intettem Scott-nak, hogy ideje lelépni.

Beszálltunk a dzsipembe, és már indultunk is. Útközben azért mondtam neki, hogy amíg én vezetek, addig ő keressen rá a farkasölőre.

-Nem ír semmit arról, hogy a farkasölőt temetésre használják.

-Keresd tovább! Talán ez csak valami rituálé, hogy farkasként temetnek el. Mint egy különleges képesség amit meg kell tanulnod.

-Majd felírom rögtön az alá, hogy hogy a fenébe fogok játszani ma este.

-Talán lány vérfarkasoknál más – agyaltam tovább a témán.

-Jól van! Hagyd már abba!

-Mit?

-Ne mondogasd, hogy vérfarkas! Ne élvezd már ennyire! - kiabált rám.

-Jól vagy?

-Nem! Nem vagyok! Rohadtul nem vagyok jól!

-Előbb-utóbb muszáj elfogadnod, Scott!

-Nem megy!

-Kénytelen leszel!

-Nem az! Nem kapok levegőt! - szenvedett látványosan. Úgy néz ki tényleg nincs jól. A kocsi tetőmet kezdte el ütni, mire tényleg aggódni kezdtem.

Scott ott hörgött mellettem, és utasított, hogy húzódjak le.

-Miért? Mi történik?

Scott nem felelt, csak a táskában kezdett el kutatni, majd megtalálta a farkasölő virág egyik lehervadt részét.

-Megtartottad?! - üvöltött velem.

-Mit kellett volna csinálnom vele? - kiabáltam rá.

-Argh! Állj meg! - rivallt rám, és megvillantotta élénk sárga farkasszemeit.

Azonnal le is húzódtam az út szélére.

-Oké! - mondtam leginkább magamnak. Fogtam a táskát, majd kirohantam a kocsiból, és azzal a lendülettel olyan messzire dobtam, amennyire csak bírtam. - Oké... Nincs gáz, már.. - mondtam volna Scottnak, ha ő egyáltalán ott lett volna a kocsiban. - Scott? - szólítottam, de nem jött válasz. Kezdtem komolyan bepánikolni. Elszabadult egy vad vérfarkas. Ebből még hatalmas baj lesz!

Visszaszálltam a kocsimba, és elindultam. Útközben felhívtam apu egyik kolléganőjét, hogy érdeklődjek nem történt-e valami furcsaság. 

-Stiles, tudod, hogy ezen a számon nem hívhatsz.

-Csak tudni szeretném nem jelentettek-e be valami furcsa esetet?

-Furcsa?

-E-egy furcsa embert, vagy... egy kutyaszerű utcákon csavargó személyt.

-Most leteszem – válaszolta.

-Ne! Várjon!

-Viszlát!

Idegesen ledobtam az ülésre a telefont, és tovább gondolkoztam, hogy hol is lehet Scott.

Allison

Otthon ültem és a régi képeket nézegettem.Hiányzott a régi otthonunk,de kezdem elfogadni,hogy máshol kell élnünk.

Scott

Amikor kiugrottam Stiles autójából,rögtön Allisonék felé vettem az irányt.Felmásztam a tetőre és leskelődtem.Odajött az ablakhoz,majd elhúzta a függönyt.Leugrottam a tetőről és épp elmenni készültem,amikor elütött egy autó.
-Mi a csudát csinálsz?-kérdezte Allison az apjától.
-A semmiből lépett elő,Allison!
-Meg akarod ölni?
-Nem!-mondta az apja kétségbeesetten.
-Én sajnálom!Az én hibám volt!
-De jól vagy!?
-Igen,igen jól vagyok!Esküszöm!-simogatta Allison az arcomat.-Bocsánat,hogy nekimentem a kocsinak!Csak beakartam köszönni!
-Biztos,hogy jól vagy?-kérdezte Mr.Argent.
-Igen,tökéletesen igen!Most mennem kell,sietnem kell a meccsre.Azért még eljössz igaz?
-Persze,hogy megyek!
-Én is megyek!-mondta Mr.Argent.
Megdöbbenve néztünk rá mind a ketten.Mikor beértem az öltözőbe,hallottam Jacksonék beszélgetését.Ki akarnak csinálni.Hát jó ha ők így akkor én is.Felvettem a lacrosse szerelést,majd Stiles jött oda.

Stiles 

Megláttam Scott-ot az öltözőbe, és először megörültem, hogy jól van, másodszor pedig eszembe jutott, hogy ez a tökéletes alkalom arra, hogy lebeszéljem a játékról.

-Próbálsz meggyőzni, hogy ne játsszak? - kérdezte. Ez most vagy megérzés, vagy már gondolatolvasó is.

-Csak remélem tudod, mit csinálsz.

-Ha nem játszom elveszítem a pozíciómat és Allison-t.

-Allison nem megy sehová! És csak ezen az egy meccsen nem kéne játszanod! - nyugtattam meg.

-De akarok! - mondta. Na tessék. Most mit csináljak egy akaratos vérfarkassal? - Benne akarok lenni a csapatban! Randizni akarok Allisonnal! Félig normális életet akarok! Érted?

Őszintén szólva nagyon is megértem. Életében először minden összejön neki, erre le akarom róla beszélni...

-Értem... - azzal levetettem magam a padra. - Ne sokat aggódj a pályán, oké? - próbáltam neki tanácsot adni, hogy ne alakuljon át. - Ne légy túl dühös...

-Vettem.

-Vagy stresszes.

-Oké.

-Ne gondolj arra, hogy Allison a lelátón van... Vagy hogy az apja ki akar nyírni. Vagy, hogy Derek ki akar nyírni. Vagy a csajra, akit elintézett. Vagy, hogy te ki fogsz nyírni valakit, ha nem a vadász nyír ki előbb. Bocs, abbahagytam – mondtam , ahogy megláttam Scott rémült fejét. Na, ezzel nem hiszem, hogy segítettem neki... - Sok sikert!

Lydia

Ahogy a játékosok kivonultak a pályára azonnal odamentem Scott-hoz.

-Scott! Csak emlékeztetni akarlak valamire.

-Ö...A győzelem nem minden? - próbálkozott.

Lesajnálóan nevettem, majd lesöpörtem, és megigazítottam a mezét.

-Senki se szereti a lúzereket – mondtam a választ. Biztatóan megcsapkodtam, majd távoztam. Remélem megnyerik a meccset, mert ha nem... Akkor Scott, és Jackson sem fog jól járni.

Jackson

 

Meg fogom akadályozni,hogy Scott legyen az ász.Csak úgy bekerül a csapatba és szt hiszi,hogy olyan vagány.Majd meglátjuk.Beszélgettem egy kicsit az edzővel,aki a kezem állapotáról kérdezett.Nagy szerencséje,hogy nem tört el.

Scott

Elkezdődött a meccs.Csak most ne legyen gáz.

Stiles 

Nem biztos, hogy jól tettem, hogy engedtem őt játszani. Idegesen a kesztyűmet kezdtem el rágni (?), mikor apám jött oda hozzám, és megpaskolta a vállam.

-Szevasz kölyök.

-Szia.

-Szerinted látunk ma valamilyen akciót?

-Akciót? Meglehet.

Bár az apám a gólokra gondolt, addig én sajnos teljesen másra. Például arra, hogy Scott átváltozik a pályán, és megöl mindenkit maga körül, végül pedig Allison apja lelövi, és Scott meghal. Fő a pozitivitás, nem?

  

Scott

Siettem a labda után és mély levegőt vettem.Csak most maradjak nyugodt.Mindent beleadtam,de Jackson fellökött.Direkt csinálta.Nagy nehezen felkeltem és ekkor Jackson lőtt egy hatalmas gólt.Mindenki őt tapsolta.Ha ő így játszik akkor én is.Allison és Lydia felmutatott egy papírt,amin Szeretünk Jackson felirat volt látható,csupa nagy betűvel.Na most betelt a pohár.Rohadt ideges voltam.

Lydia 

Iszonyú boldog voltam, amikor Jackson belőtte a meccs első gólját. A közönség tombolt, és mindenki egy nyertest látott benne, pontosan azt, amit én is látni akartam. Odasuttogtam a mellettem lévő Allisonnak, hogy tartsuk fel a transzparenst, amin a „Szeretünk Jackson!” felirat volt, és amit ma délután készítettem kb. öt másikkal együtt. Mindegy, ha Jackson meg fogja csinálni, akkor megérte annyit fáradozni ezekkel.  

Scott

Amikor megláttam a feliratot,tudtam,hogy bizonyítanom kell.Hát beleadtam mindent és én vittem tovább a labdát.Mindenki tapsolt és én elég büszke voltam magamra.És belőttem.Mindenki tapsolt,éljenzett.Szuper érzés volt.Éreztem,hogy kezdek átváltozni.
Elfutottam a pályáról,ugyanis átváltoztam.Borzalmasan éreztem magam és így a fiú öltözőbe mentem.

Allsion

Aggódtam,amikor láttam elfutni Scottot.Utánna mentem egészen addig,amíg meg nem találtam Scott sisakját.Szólítgattam,de nem válaszolt.Láttam,hogy a tükör szét van törve.Már eléggé féltem.Körülnéztem az öltözőbe.Hangokat hallottam a zuhanyzó felől és közelebb mentem.És akor megláttam Scottot.
-Scott megijesztettél!Biztos jól vagy?
-Igen!Bocsi,csak megszédültem egy pillanatra.
-Biztos az adrenalintól!Fantasztikus voltál a meccsen.-mosolyogtam rá.
-Bocs,hogy ma ilyen hülye vagyok!
-Nem gond!Tudom kezelni a hülyéket!
-Őszintén szólva,te totál összezavarsz!
-Tényleg?
-Igen!Totál ideg vagyok!-ezen csak mosolyogtam.
-Csak tudni akartam,hogy kapok-e mégegy esélyt?
-De már kaptál!Kíváncsi vagyok,mihez kezdesz vele!
-Ó,talán meg kéne tanuljak élni a lehetőséggel.
-Talán azt kéne!-jött közelebb Scott.
Scott lassan közelebb jött hozzám és megcsókolt.Ezt az érzést nem lehet szavakba önteni.
-Vissza kell mennem az apámhoz!
-Rendben!

Stiles 

Fejvesztve rohantam az öltözőbe, amikor láttam, hogy Allison is oda igyekszik. Ha a csajszi bemegy oda, akkor Scott képes darabokra szaggatni őt ilyen állapotban.

Megkönnyebbülve láttam, hogy csókolóztak. Kellemetlenül éreztem magam, ahogy őket nézem, így gondoltam elmegyek, de aztán végül is maradtam. Fogalmam sincs miért, de maradtam.

Amikor elváltak egymástól, gyorsan el akartam bújni, viszont Allison észrevett.

Ahogy elköszönt Scott-tól, tőlem is elköszönt, mire cikin visszaintegettem neki. Scott arcán egy hatalmas vigyor volt, ahogy odasétált hozzám.

-Megcsókoltam! - jelentette ki ünnepélyesen.

-Láttam!

-Visszacsókolt!

-Azt is láttam! Elég jó, nem?

-Nem tudtam hogyan, de tudtam kontrollálni! - dadogta. - Visszafojtom! Talán képes vagyok rá! Talán nem is olyan rossz ez!

-Így van! Később találkozunk! - köszöntem el tőle. Túlságosan is jókedve volt ahhoz, hogy én azt elrontsam.

-Mi az? - húzott vissza.

-Az orvosszakértő megvizsgálta a test másik részét... - vágtam a közepébe.

-És?

-Leegyszerűsítem. Megállapította, hogy a lány gyilkosa nem ember, hanem állat. Derek pedig ember, nem állat. Derek nem gyilkos. Derek kijön a börtönből.

-Szórakozol velem?!

-Nem, és ami a legdurvább: apám azonosította a halott csajt. Mindkét felét. A neve Laura Hale.

-Hale?

-Derek húga – mondtam annyi megvetéssel a hangomban, amennyivel csak tudtam. Megölte a saját húgát. Szép... Ha eddig utáltam őt, akkor most egyenesen gyűlölöm.

Jackson

Épp a pályán sétáltam,amikor megláttam egy kesztyűt a földön.Közelebb mentem és felvettem.Az ujjak végén lyukak voltak,majd megláttam egy idegen és elég ilyesztő férfit.

Derek

Amint kijöttem a börtönből azonnal a meccs helyszínére indultam. Mikor odaértem a játék már véget ért, csak egy srácot láttam, aki egy kesztyűt fogott a kezében, aminek az ujjai végén egy lyuk volt. Ez csakis Scott-é lehet. És ha ez az övé, az azt jelenti, hogy játszott, és átváltozott. A srác egyszer csak megfordult, és a szemeimbe nézett. Komoly, és ideges tekintettel néztem rá, amitől láthatóan megijedt. Ez után elsétáltam.

Ha Scott a közelembe kerül, akkor nem hiszem, hogy csak egy mérges nézéssel megússza a dolgot.

3. rész - Second chance at first line (I/II)

Sziasztok! Mint ahogy múlthéten ígértük, meghoztuk az új részt! Különösebb hozzáfűznivalónk nincs, csak annyi, hogy mostantól egy új dolgot vezetünk be. Méghozzá azt, hogy a szereplők szemszögéhez egy képet, vagy egy gifet csatolunk. Tudjuk, hogy szeretitek az első évados képeket, elvégre ki nem? :)
Jó olvasást! És ne felejtsetek el pipálni! (Helyesírási hibát nézzétek el ha találtok, fáradtak vagyunk :D)
~ Allison R. & Jessy M.'                                                      

Scott

Reggel egyenesen az iskolai öltözőbe kellett menni.Valószínűleg megint játszunk egy elég kemény menetet,csak annyi velem a probléma,hogy ki vagyok készülve a tegnapi miatt.Beértem,ledobtam a cuccomat és levetettem a lacrosse szerelést is.Egy kicsit elgondolkodtatott ez az egész. Stiles hangját hallottam.

-Bocsánatot kértél Allisontól?-kérdezte.
-Igen!-válaszoltam az imént feltett kérdésére.
-És adott második esélyt,vagy?
-Igen!
-Jó rendben,akkor minden oké!-mondta nevetve.
-Nem!-válaszoltam kétségbeesetten.
-Nem?-kérdezte Stiles csodálkozva.
-Emlékszel a vadászokra?Az apja az egyik!
-Az apja?
-Rám lőtt!
-Allison apja?-kérdezte Stiles értetlenül.
-Nyílpuskával!
-Allison apja?
-Igen az APJA!-ordítottam rá.Nagyon gyorsan,szakadozva vettem a levegőt.-Ó Istenem!
-Nem Scott!Ne borulj ki oké?
-Rendben...
-Allison tudja,hogy mi az apja?
-Nem,nem,nem,nem!Ő nem tudom!
-Jól van!
-Mi van ha tudja?
Ekkor meghallottuk a sípszót,ami a gyülekezőt jelentette.
-Jól van most koncentrálj a játékra!Tessék!-adta ide Stiles a lacrosse ruhát.-Itt van!Vedd fel!Csak a játékra koncentrálj!Csak a játékra..

Stiles

Amit Scott mondott nekem, attól lehidaltam. Először nem voltam biztos abban, hogy jól hallottam-e a dolgot, így többször is rákérdeztem, ami láthatóan kiakasztotta. Dühös is lett miatta, így gyorsan nyugtatni kezdtem, mielőtt mindenki szeme láttára vérfarkassá változott volna át. Ami fura, az az, hogy ő nem is igazán azon borult ki, hogy Allison apja a vadász, hanem azon, hogy akkor most hogy lesz Allisonnal. Mi lesz, ha a lány rájön, hogy Scottra vadászik az apja. Vagy akkor, ha az apja rájön, hogy arra a valakire vadászik, akivel a lánya randizik. Tényleg eléggé húzós a helyzet, de nem akartam, hogy vérfarkas barátom dühében szétszedjen engem, ezért inkább csak biztattam, hogy menjen a pályára, és játsszon.

Jackson

Már kinn voltunk a pályán és gyakoroltunk.Scott meg a bugris haverja épp akkor érkezetek meg,amikor egy csodaszép gólt lőttem.
-Jackson!Most vegyen egy nagyobb ütőt!-mondta az edző.Kiválasztottam a megfelelőt és felfutottam a pályára.Felkaptam a labdát,majd rohantam a kapu felé.
-Szép volt Jackson!Így kell ezt!Maguk meg mozduljanak már meg!-kiabált a csapattársaimra az edző.Scott következett.

Scott

Éppen nekem kellett rálőnöm a labdát a kapura.
-McCall!Mire vár?Gyerünk!
Jackson állt előttem.Nem igazán tetszett neki,hogy bekerültem a csapatba.Nagyon ki akar cseszni velem.Ránéztem,majd elindultam. Jackson sikeresen leütött az ütővel és nem hiszem,hogy nem akaratból csinálta.Még egész nap csak szekált.
-Még mindig úgy érzed,hogy itt a helyed?-kérdezte cinikusan.
-Mi van?Ennél még az öreganyám is gyorsabban fut,pedig már halott.Gondolja,hogy képes gyorsabban mozogni a halott öreganyám élettelen testénél?-az edző is elkezdte.
-Igen uram!-kezdtem ideges lenni és éreztem,hogy gyorsul a szívverésem.
-Nem hallottam!-kiabált.
-Igen uram!!!
-Akkor lássuk újra!
Visszafutottam a helyemre,Jackson pedig elhelyezkedett. Fel idegel ez a gyökér.
Az edző sípolt én pedig rohanni kezdtem. Jackson egy kicsit erősebben találtam el,mint kellett volna.A földre került.
Éreztem,hogy kezdek átváltozni. Stiles futott oda.
-Scott!

Stiles

Uram atyám! Scott átváltozott, és telibe találta Jacksont! Azonnal odarohantam hozzá, hogy még menteni tudjam a menthetőt.
-Scott, jól vagy? - borultam le hozzá.
-Nem tudom irányítani, rám tört! - magyarázta meg az előző jelentet.
-Mi? Hogy itt és most? Gyerünk, kelj fel, menjünk innen! - mondtam a lehető legjobb dolgot amit csak mondhattam. Átfutottunk a pályán, és az öltöző felé rohantunk, ahogy csak bírtunk.

Derek

Újdonsült farkasunk még nem beszámítható. A harapást csak egy-két napja kapta meg, és nem igazán tud még mit kezdeni vele. Éppen ezért gondoltam, hogy figyelni fogom. Minden mozzanatát, amikor csak tudom. Így történt ez ma is a pályán. Amikor láttam, hogy egy puszta gúnyos megjegyzés mit tud kihozni belőle, sejtettem, hogy Scottal nehéz dolgom lesz a jövőben. Meg kell tanítanom őt minél hamarabb arra, hogy hogyan kezelje a dühét. Szerencsére nem kellett közbeavatkoznom, mert a haverja, vagy kije, észbe kapott, és tette a dolgát.

Stiles

-Oké, gyere! - vezettem be az öltözőbe. - Ez az, oké! Jól vagy, minden oké? - néztem rá furcsán, ugyanis egyre nehezebben vette a levegőt, szinte hörgött. Barna szemei elénk sárgásra váltottak át, és azt hiszem sisakján át még az éles metszőfogát is láttam, bár lehet, hogy azt már csak odaképzeltem.
-Menj a közelemből! - ordította rám. Aha, tényleg előjöttek az éles metszőfogai, nem tévedtem. Egyébként rohadtul megijedtem. Hátraestem, majd gyorsan feltápászkodtam, és rohanni kezdtem. Éreztem, hogy ez nem olyan eset, mint ami múltkor a szobámban történt. Ez sokkal durvább, és veszélyesebb volt. Próbáltam elbújni a szekrények között, viszont kis híján sikítani kezdtem, amikor megláttam Scottot a szekrénysor tetején, ahogy ideges tekintetével rám bámul. Tudtam jól, hogy mivel ő most vérfarkas, ezért nem úgy lát mint egy ember, hanem úgy, mint egy farkas, ezért próbáltam kikerülni a látóköréből, és az egyik nyitott szekrényhez bújtam, de ezt nem találtam elég biztonságosnak, ezért tovább rohantam. Ő viszont követett. A nyomomban volt, én pedig szinte csapdába estem. Amikor viszont beleütköztem a poroltóba, akkor támadt egy ötletem. Lefújtam a poroltóval, és valahogy ez miatt visszaváltozott. Óriási megkönnyebbülés volt, amikor a padon ülve már nem egy vérengző állatot, hanem a legjobb barátom láttam.
-Stiles... -szólított. - Mi történt? - kérdezte zihálva.
-Megpróbáltál megölni – mondtam, és bár ideges voltam rá e miatt, tudtam, hogy nem szándékosan akarta, hanem ösztönből. Farkasösztönből. - Megmondtam múltkor. Ez a düh – magyaráztam. - Felszökik a pulzusod. Ez a kiváltója.
-De ez lacrosse. Elég erőszakos játék, ha nem tudnád.
-Hát, erőszakosabb lesz, ha megölsz valakit a pályán. Nem játszhatsz szombaton, ki kell szállnod!
-Az első vonalban vagyok!
-Már nem...

Scott

Teljesen átalakultam. Basszus. És épp a legjobb barátomat vettem üldözőbe. El sem akartam hinni... Azt meg főleg nem, hogy szombaton nem szabad játszanom...
Amikor hazamentem alig vártam,hogy egy kicsit pihenni tudjak.Nem maradhatok ki a játékból.Anya jött be a szobámba.
-Szia!-köszönt nekem.-Megint éjszakás leszek,de a szombatot kiveszem,hogy lássam az első meccsedet.
-Nem anya!Nem lehet!
-De lehet..és akarom.Ugyan már,egy műszakot kivehetek.Hé,mi van a szemeddel?-kérdezte aggódva.-Mintha napok óta nem aludtál volna.
-Á,semmi..semmi..csak a..csak a stressz.
-Csak a stressz?
-A tanulás!
-Szóval nem szedsz drogot ugye?
-Hogy most?
-Hogy most??-kérdezte kissé idegesen.-Mi van?Hogy érted hogy most?Szedtél valaha?
-És te?
-Próbálj aludni!-mondta kissé meglepetten.Nem is válaszolt a kérdésemre.Akkor szedett!Elköszönt majd kiment a szobámból.Ekkor videohívásom jött. Stiles volt az.

Stiles

Este, mikor otthon voltam szokás szerint videóhívást indítottam Scottal.
-Mit tudtál meg? - érdeklődött.
-Nem túl jót... Jacksonnak kiugrott a válla.
-Miattam?
-Szerinted?
-De attól játszhat?
-Hát, még nem tudják. Rád számítanak szombaton.
Scott csak a fejét rázta, eközben én észrevettem valami furcsát az ő szobájában.
-Mi az? - kérdezte, mikor látta, hogy eléggé közel hajoltam a monitorhoz, ami azt jelenti, hogy nagyon figyeltem valamit. Nem akartam hangosan kimondani a választ, féltem a következményétől, így inkább csak leírtam neki. Úgy néz ki...
-Úgy néz ki... mi? - türelmetlenkedett. A gépe valószínűleg lefagyott, mert én már elküldtem neki a teljes választ. Úgy néz ki valaki van mögötted.
-Mi? - suttogta a kamera előtt, majd ő maga is megpillantotta.

Derek

Ahogyan Scott észrevett, azonnal megragadtam a pólója kapucnijánál fogva, és a falhoz nyomtam. Riadtnak tűnt, szóval ismételten jól csináltam azt amit elterveztem.
-Láttalak a pályán!
-Mi-miről beszélsz? - kérdezett vissza, mintha nem tudná.
-Elkezdtél átváltozni! Ha rájönnek mi is vagy, akkor engem is felfedeznek, sőt, mindenkit! Akkor nem csak a vadászok, hanem az emberek is üldözni fognak minket!
-De nem láttak semmit! Esküszöm!
-És nem is fognak! Mert ha pályára lépsz a szombati meccsen, én magam öllek meg! - azzal elengedtem, és kimentem a szobájából. Ha nem érti meg, hogy kontrollálni kell magát, és nem játszatja ezt az idióta játékot, akkor valakinek figyelmeztetnie kell.

Scott

Miután elment a szobámból Derek Hale,idegesen csúsztam a földre.Egyáltalán honnan tudja hogy hol lakom.Na mindegy.
Reggel amikor bementem az iskolába,egyből az edzőt kerestem meg.Megmondtam neki,hogy nem tudok játszani.
-Mi az,hogy nem tud játszani?-kérdezte.
-Mondtam,hogy nem tudok játszani!
-Talán alig várja,hogy játsszon holnap este.-bólogatott hevesen az edző.
-Nézze!Nem tudok holnap este játszani.
-Miért nem!?
-Van néhány személyes okom!
-Egy lány miatt?
-Nem!
-Egy fiú miatt?Tudja a kapusunk Danny is meleg.
-Igen tudom uram,de nem erről van szó!
-Azt mondja,hogy Danny nem jóképű fickó?
-Nem!Azt hiszem jóképű,de én a lányokra bukom,de egyébként is nem erről van szó!Én....
-Csak nem valami drogot szed?Mert az öcsém is tudja rá kattant.Ha látná mit tett a fogaival!-kezdett felidegesíteni az örökös kérdezgetésekkel.-Ez az!Attól fél,hogy megsérül McCall?
-Nem,csak én rosszul kezelem az agressziót!
-Ne játssza itt a jófiút,ezért játszik lacrosset.!Probléma megoldva!
-Uram!Nem játszhatok holnap este!
-Figyeljen az élvonalban játszani azt jelenti,hogy felelősséget vállalok az élvonalbeli játékért.Ha nem tud megbirkózni a felelősséggel,akkor visszaül a kispadra tartaléknak!
-Ha nem játszom a meccsen,akkor kivesz a csapatból?
-Nem McCall!Játsszon a meccsen!!
Mikor kicsengettek,kimentem az irodájából.Csörgött a telefonom. Sms-em jött.
Szabad az estém!Megnézem a meccsed! Anya.
Csak meredtem az SMS-re mikor Allison jött oda.

Allison

                             

Mikor vége lett az első órámnak,meg keresetem Scottot.
-Szia!-köszöntem neki.
-Szia!
-Fontos?-kérdeztem tőle az SMSre célozva.
-Nem!Csak az anyám.Semmi különös.Tényleg semmi.-kicsit furcsán nézett,de nem izgatott.-Neked még mindig ráérek!
-Ez jól hangzik!-mosolyogtam rá.-Rohanok franciaórára,csak szólni akartam,hogy holnap megyek a meccsre!-mondtam neki.
Meglepődve nézett rám.Talán nem is örül?
-Jössz?-kérdezte.
-Aztán közös buli lesz!Te,én,Lydia,Jackson!Király lesz!Szólj Stilesnek jöjjön ő is!Ebédnél találkozunk!Most mennem kell!-Scott elég meglepett volt,de szerintem örül neki.Elköszöntem és mentem az órára.Siettem a szekrényemhez,mert már becsengettek.Egyedül maradtam a folyosón.Kinyitottam a szekrényt és a kabátomat találtam benne.Hogy kerül ide,mikor a tegnapi bulin volt rajtam?Egy kissé megijedtem.
Körülnéztem,hogy van-e itt valaki,de nem láttam senkit.Megszólalt a csengő.Talán még a szívem is megállt egy pillanatra.Visszatettem a kabátomat és kivettem a francia könyvemet.

Lydia

-Miért beszélik azt, hogy holnap nem játszol? - kérdeztem Scott-tól, miközben mindketten egy egyenletet oldottunk meg a táblánál.
-Mert nem játszom – adta meg a kicsit sem jól hangzó választ.
-Szerintem meg igen. Főleg azután, hogy olyan durván beleszaladtál a pasimba – emlékeztettem a tegnap történtekre. Eléggé haragszom is rá e miatt.
-Ő az aki durván belém szaladt!
-Jackson játszik holnap – tereltem a szót, és tértem a lényegre. - De nem lesz csúcsformában. Jobban szeretem, ha csúcsformában van.
-Oké – válaszolta értetlenül.
-A győztes csapat kapitányával randizom, - kezdtem el felvilágosítani. - és ha idén vesztéssel kezdenek, a pasim a vesztes csapat kapitánya lesz. Vesztesekkel pedig nem randizom.
-Egy vereségbe nem hal bele senki! Sőt, valakit meg is menthet...
-Jó! Ne játssz! Amúgy is nyerni fogunk. Aztán majd elmegyünk bulizni, ahogy amúgy is terveztük, és bemutatom Allisont a csapat dögös játékosainak. Scott McCall pedig otthon bámulhatja a netes pornót – lőttem el az aduászt. Tudtam, hogy ez majd felidegesíti, és csak azért is játszani fog szombaton. Nem engedhetem meg magamnak, hogy a csapat veszítsen, Jackson sérülése és Scott hülyesége miatt. Jackson túlságosan is jóképű ahhoz, hogy dobjam ez miatt a meccs miatt. Márpedig ha lúzer lesz, akkor kénytelen vagyok rá. Befejeztem az egyenletet, leraktam a krétát, majd letöröltem a kezeim, és elegánsan a helyemre vonultam.
-Mr. McCall, közel sem jár a feladat megoldásához.
-Ne is mondja! - válaszolta, én pedig kárörömmel néztem végig a szenvedését.

Scott

Ahogyan a szekrényemnél pakolásztam Stiles elhívott,hogy mondjam meg neki miről beszélgetnek az apjáék. A lépcsőaljról figyeltük őket. Biztosan a nyomozás miatt van itt a többi rendőrrel együtt. Próbáltam kivenni a hangokat és sikerült.
-Hallod őket?
-Cssssst!
-Minden 18 év alatti diák,legyen otthon este fél tízre!A kijárási tilalom azonnal hatályba lép!-mondta a seriff.
-De nézze mi nem...
-Kijárási tilalom a hulla miatt!-mondtam Stilesnek.
-Hihetetlen!Az apám még keresi a vadállatot,miközben a pasas aki gyilkolt,szabadon mászkál,éli a világát!
-Derekről akkor se mondhatod meg az igazat az apádnak.
-De valamit azért tehetek!
-Mégis mit?
-Megkeresem a holttest másik részét!
-Te meghibbantál?-kérdeztem tőle idegesen.Tanácstalanul álltam a fal mellet,amikor meghallottam Allisont és Lydiát beszélgetni.
-Ő itt Allison!-mondta Lydia egy ismeretlen srácnak.
-Szia!-fogtak kezet egymással.
-Ő az új lány!Most költöztek ide!
-És hogy tetszik a város?
-Tetszik!Nagyon jó!Sziasztok a meccsen találkozunk!-köszöntek el egymástól és ekkor odamentem.
-Lydia bemutat mindenkinek?
-Olyan elképesztően kedves velem!
-Vajon miért?
-Talán átérzi,milyen ciki új lánynak lenni.
És megláttam Allisonnál a kabátot,ami az erdőbe volt az nap este.Visszaemlékeztem,hogy mi történt akkor.Majd rákérdeztem.
-Ez honnan van?
-A dzsekim?A szekrényemben volt,biztos Lydia hozta el a buliról.
-Mondta,hogy ő hozta el vagy valaki a kezébe nyomta?
-Mégis ki?
-Mondjuk Derek!
-A barátod?
-Ő nem a barátom!Sokat dumáltatok amikor hazavitt?
-Öhmm,szinte semmit!
-Te mit mondtál?
-Öhmm,nekem most mennem kell!
-Allison!-kiabáltam utána.
-De tényleg órám lesz!-mondta majd el is ment.Rohadtul felidegesített.Órák után Derekhez siettem.Meg kellett tudnom,mit beszéltek Allisonnal!Mikor odaértem bekiabáltam.

Derek

-Derek! - ordított Scott a házam előtt. Ennek meg mi baja? - Maradj távol tőle! Ő nem tud semmit! 

Ó, hát erről fúj a szél. 

-Igen? Mi van, ha mégis? - ugrottam le a ház előtti tornácról. - Azt hiszed a haverod rágugliz a vérfarkasokra és mindenre választ talál? Még nem kapizsgálod, de én vigyázok rád! Gondolj bele mi történhet! - léptem egyre közelebb hozzá. - A pályán vagy, és közben rád tör az agresszió. Mindenki előtt átváltozol – mondtam. Lehajoltam, és a kezembe vettem az ütőjét. - Anyukád és a barátaid előtt. És ha meglátnak, - azzal a karmaimmal átszakítottam az ütő hálóját. - minden darabokra hullik – azzal pedig a kezébe dobtam. 

Gondoltam ismét sikerült eléggé megijesztenem ahhoz, hogy megértse, nem játszhat, különben nem akarja tudni mi fog következni...

Stiles

Ahogy Scott házába értem felrohantam a lépcsőkön, és a szobájába vettem az irányt.
-Mit találtál? - kérdeztem tőle izgatottan. - Hogy tudtad meg? Hol találtad meg? Igen, túlpörgetett az Adderall...
-Megtudtam valamit Derek Hale-ről.
-Viccelsz? Mit?
-Valami el van ott temetve, vérszagot éreztem.
-Az klassz! Vagyis szörnyű! - javítottam ki magam.  - Kinek a vére?
-Nem tudom. De ha megtudjuk apád sittre vághatja Dereket. Most pedig segíts hogyan játsszak átalakulás nélkül! Mert kizárt, hogy ne játsszak!

Scott

Stiles-szel a kórházba mentünk, ahol anya is dolgozik. Gondoltuk itt majd biztosan meg találjuk azt, amire szükségünk van. Vagy ez esetben, akire.

Stiles

-Hé! - mutattam a hullaház irányába.
-Oké! - mondta Scott.
-Sok sikert vagy mit! - mondtam, majd be is ment.
Gondoltam addig megvárom őt a váróteremben, amikor viszont odaértem, hirtelen felindulásból el akartam rohanni onnan. Lydia Martin, a lány, akibe már bele vagyok zúgva mióta csak az eszemet tudom, ott ült az egyik széken. Erőt vettem magamon, és úgy éreztem itt az alkalom. Éveken keresztül nem mertem ezt neki elmondani, hát most meg fogom tenni!
-Szia, Lydia! Talán nem emlékszel rám... Mögötted ülök bioszon – Lydia felfelé kezdett el nézni, azzal a bizonyos „Mi a francról beszél ez itt?” nézésével, így inkább hagytam ezt a témát, és lapoztam. - Hagyjuk. Mindig azt gondoltam, hogy mi kötődünk egymáshoz – ekkor megint ugyanazzal a nézéssel nézett rám. - Kimondatlanul, persze... - erre mosolyogva bólogatni kezdett. - Talán jó lenne, ha jobban megismernénk egymást.
-Várj, egy pillanat! - azzal vörös haját oldalra fogta, és levette a headset-tet a füléről. Ezt nem hiszem el... - Egy szót sem értettem abból amit mondtál. Van értelme hallanom? - kérdezte megalázóan.
Hát, ha ma is ilyen stílussal áll hozzám, akkor nem hiszem, hogy jó ötlet lenne megismételnem az előző mondataimat...
-Öö..Ümm...Nincs. Bocsi – azzal teljesen beégve próbáltam elmenni onnan, de rájöttem, hogy csak itt van szabad szék. - Leülök...Tudod mit? Nem fontos...
-Oké.
Jézusom, hogy ez mennyire kínos volt!

Lydia

Jackson végre kijött az orvostól.

-Helyretette? 

-Azt mondta ne szokjak rá, de egy adag kortizon még nem öl meg.

-A meccs előtt rád férne még egy – tanácsoltam. Jacksonnak nem igazán tetszett, hogy alábecsülöm, ezért kimagyaráztam magam. - A profik ezt csinálják! - ez sem hatotta meg. - Gimis amatőr akarsz maradni? Vagy... Be akarsz jutni a profik közé? - kérdeztem, aztán közelebb mentem hozzá, és megcsókoltam. Had érezze csak mit veszít, ha nem úgy alakít a meccsen, ahogy kellene.

Scott

Mikor bementem egyenesen a hullaházba vettem az irányt.Nem éppen az álmom egy hullaházba betörni,de ez van.Egy kicsit körülnéztem ,majd megtaláltam amit kerestem.Ismeretlen női holttest cím alatt.Óvatosan kinyitottam és benéztem.Lassan kihúztam majd kitakartam,hogy lássam ki a halott.Megnéztem a címkét és visszatoltam a hullát.

Stiles

Undorodva néztem végig az előző jelentet.
-Ó! Atyám! - ijedtem meg, mikor Scott kikapta a kezemből a kis újságot, aminek lapjain át kukkoltam Lyidát és Jacksont. És ami egyébként a menstruációról szólt... Brr....
-Ugyanaz a szag – jelentette ki diplomatikusan.
-Biztos?
-Igen.
-A hulla másik felét a kertben temette el?
-Az a bizonyíték arra, hogy ő ölte meg.
-Akkor használjuk is fel!
-Hogy?
-Árulj el valamit először! Dereket akarod leállítani, vagy azért csinálod mert nem akarja, hogy játssz?
-Harapásnyomok vannak a hulla lábán.
-Oké. Akkor kell egy ásó.

***


Éjszaka az erdőbe mentünk. Épp akkor értünk oda, mikor Derek beszállt az ő menő sportkocsijába, és elhajtott vele. Az ő kocsija semmi az enyémhez képest. Az enyém egy túlélő.
Ahogy kiszálltunk az ásókkal együtt, Scott szaglására bíztuk magunk.
-Várj, valami megváltozott!
-Hogy érted?
-Nem tudom. Csak essünk túl rajta.
Ezután pedig ásni kezdtünk.
-Ez aztán sokáig tart! - mondta Scott körülbelül fél órás ásás után.
-Csak áss!
-Mi van, ha visszajön?
-Akkor elhúzunk a fenébe!
-És ha elkap minket?
-Arra van egy tervem.
-Azaz?
-Te futsz az egyik irányba, én a másikba. Amelyikőnket hamarabb elkapja, az megszívta.
-Nem jó terv! - hisztizett.
-Állj! Állj meg! - mondtam, mikor az ásom beleütközött valamibe. Mintha egy koponya lett volna. Mindketten eldobtuk az ásónkat, és innentől kézzel ástunk tovább. Egy csomóval teli kötelet találtunk. Biztosan ez alatt lesz az, amit keresünk.
-Siess! - utasított Scott.
-Sietek! Muszáj volt egy csomó csomót kötnie rá? - kérdeztem vissza bogozás közben.
-Engedj!
Scott is besegített, majd pár másodpercnyi szerencsétlenkedés után a kötél alatt egy zsákot találtunk, amit le is húztunk. Ami ez alatt volt, az viszont szívrohamot okozott nekem. Egy farkas teteme volt. Sikítva hátráltunk tőle.
-Mi a fene ez? - akadtam ki.
-Egy farkas.
-Igen, azt látom! Azt mondtad emberi vér szagát érezted!
-Mondtam, hogy valami megváltozott!
-Ennek semmi értelme.
-Tűnjünk innen!
-Ja. Oké, temessük be!
Már majdnem el is kezdtük, amikor megakadt a szemem valamin.
-Mi a baj?
-Látod azt a virágot? - mutattam rá.
-Mi van vele?
-Szerintem ez farkasölő.
-Az meg mi?
-Nem láttad „A Farkasembert?”
-Nem.
-Lon Chaney Jr.? - mondtam a színész nevét, hátha eszébe jut. - Claude Rains. Az eredeti, klasszikus vérfarkas film.
-Nem! Mi van vele?
-Totál felkészületlen vagy erre!
Azzal a lendülettel pedig felálltam, és odamentem a farkasölőhöz. A tövénél megfogtam, majd kitéptem a földből. Ekkor észrevettem, hogy az alján egy kötél van.  Elkezdtem körbe járni a területet, és kihúzni a kötelet a földből.
-Stiles... - szólított Scott. Odamentem hozzá, és ekkor meglepődve tapasztaltam, hogy az előbb látott farkas helyén egy női holttest volt.

Derek

Szombat reggel a rendőrök eljöttek a házamhoz, majd lebilincseltek, és letartóztattak gyilkosságért. Ugyanis megtalálták a holttestet, amit a kertemben ástam el. Tudtam, hogy ki volt az, aki ezt megtalálta. Scott. Biztos voltam benne, hogy ő érezte meg a vér szagát, amikor tegnap itt járt nálam. Az idióta haverja pedig biztosan segített neki kiásni, ezután pedig amilyen gyorsan csak tudták, leadták a drótot Stiles apjának. Egy gyilkos pillantást küldtem Scott felé, ahogy a rendőrök megbilincselve vonszoltak ki az autójukhoz, majd be is ültettek. Ó, ha pedig tudnák legalább a felét annak amit tudok... Akkor határozottan nem a börtönbe akarnának küldeni, hanem azt akarnák, hogy segítsek Scottnak... Túlélni.