2017. június 20., kedd

10. rész/The Tell (II/II)

Lydia


Az egész napot otthon töltöttem. Nehogy már elvárják a suli legnépszerűbb lányától, hogy a tegnap esti szörnyűségek után bemenjen a tanítási órákra. 
Feküdtem az ágyon és a frissen lakkozott körmömet vizslattam, mikor kopogtattak az ajtón. 
- Drágám, Stiles jött hozzád! - nyitott be anya a szobába. 
- Ki a fene az a Stiles? - hirtelen le sem esett, hogy kiről beszél. 
- Bevett valamit, hogy kissé megnyugodjon, de te nyugodtan bemehetsz! - magyarázkodott anya.  
- Köszönöm! - motyogta Stiles. Még mindig fogalmam sincs róla, hogy ki ez. 
Anya az ajtót nyitva hagyva magunkra hagyott minket. Megfordultam, hogy szemügyre vehessem a látogatómat. 
- Mit keresel te itt? - kérdeztem tőle. 
Hirtelen le esett, hogy ki ő. A zakkant osztálytársam, aki szerelmes belém. Scott McCall legjobb barátja. 
- Öhm..gondoltam megnézem, hogy vagy. - zavartan ácsorgott az ajtóban. 
- Miért? - kérdeztem tőle kissé unottan. Nem szokásom szóba állni a hozzá hasonló srácokkal.
Megpaskoltam magam mellett az ágyat, jelezve ezzel, hogy üljön le, ha már itt van.
- Mert aggódtam miattad a suliban. - milyen figyelmes volt tőle. A pasimnak kellene most itt ülnie és elmondania, hogy mennyire aggódott értem. - Hogy érzed magad?
- Azt hiszem, fantasztikusan! - húzódtam hozzá egész közel. A gyógyszer megtette a hatását. Kezdtem a fellegekben érezni magam.
- Öhmm.. - nyúlt a szekrényemen lévő gyógyszeres dobozért. - Gondolom, nem tudnád elmondani tízszer, hogy mit sütsz kis szűcs. - felvont szemöldökkel néztem rá.
- Mit sütsz kis szűcs. - hadartam el.- Mit sütsz.. - vette az adást és visszatette a szekrényre a dobozkát.
Hirtelen rám tört egy érzés és éreztem, hogy muszáj neki elmondanom mindent.
- Láttam..
- Mit Lydia? Mit láttál?
- Valamit.. - egyszerűen emlékezni is szörnyű érzés.
- Például egy hegyi oroszlánt? - érdeklődött tovább.
- Hegyi oroszlánt.. - bólogattam, bár magam sem voltam biztos benne.
- Biztos, hogy hegyi oroszlánt láttál vagy csak azért mondod, mert a rendőrség azt mondta?
- Hegyi oroszlánt.. - biztosítottam a dologgal kapcsolatban.
Áthajolt rajtam és a szekrényemről elvett egy plüss állatot és felém mutatta.
- Ez mi?
- Hegyi oroszlán. - állapítottam meg büszkén.
- Oké. Te totál beszívtál. - kezdett el nyavajogni, mikor rádőltem a lábára.

Allison


Scott-al egész nap az erdőt róttuk. Egy dombon sétáltunk felfelé, amikor megcsúsztam, de idejében sikerült elkapnia.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igen! Kiérdemelted, hogy visszakapd a férfiasságod! - nevettem.
Elővettem a telefonom, hogy pötyöghessek egy SMS-t Lydia-nak.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Írok Lydia-nak, hogy megköszönjem a szülinapi cuccot. - válaszoltam, de leintett.
- Nem! Én kikapcsoltam. Most te jössz! - mosolygott rám.
- Teljesen kizárjuk a világot? - lepődtem meg.
- Egy napig csak kibírod, nem?
- Ahjj, csak ezt az egy üzenetet és aztán a tiéd vagyok! - kezdtem el írni.
- Rendben! - mosolygott rám.
- Jó! - néztem rá, majd kézen fogtam és húztam magam után.

Stiles


Fel - alá járkáltam Lydia szobájába. Nem tudom, hogy mennyi nyugtatót szedett be, éppen ezért nem hagyhatom itt.
Viszont nagyon sok dolgom van még a tegnapi esettel kapcsolatban és Scott - al is össze kellene futnom, hogy megbeszéljünk mindent.  Köztük azt is, hogy hova a fenébe tűnt.
- Jó, akkor én megyek.. - mutattam az ajtó irányába. - Magadra hagylak a posztraumás stressz izéddel.. - húztam be magam után az ajtót, mikor Lydia utánam szólt.
- Ühmm..maradj! - nyöszörgött. Biztos a gyógyszerek hatása. Rekord sebességgel nyitottam ki az ajtót.
Körülnéztem, majd becsuktam.
- Hogy én? Maradjak? Itt? - mutattam magamra.
Ez az eddigi leghihetetlenebb dolog - persze Scott farkassá változása után -, ami történt velem rövidke kis életem során.
- Ühüm.. - paskolta meg maga mellett az ágyat.
Nekem sem kellett több, rögtön le is ültem mellé.
- Igen, kérlek.. - simogatta a combomat. - Maradj! - nyúlt az arcomhoz, amit lágyan simogatni kezdett. - Kérlek Jackson..
Ezzel a kijelentésével el is rontott mindent.
- Hát ennyi volt! - beszéltem már inkább csak magamnak, mert Lydia elterült az ágyon.
Szétnéztem a szobába, majd feleszméltem, mikor Lydia telefonját hallottam megszólalni.
- Akarod, hogy megnézzem? - kérdeztem Lydiát.
Mivel még csak arra sem méltatott, hogy válaszoljon - olyannyira kiütötte magát -, hogy úgy döntöttem, megnézem engedély nélkül is. Új üzenet jött.
- Nem tudom, hogy.. - kezdtem el beszélni hozzá, de rögtön a torkomon akadt a szó, mikor megláttam a videót, amit kapott. Aznap este a videókölcsönzőben. Ezt nem hiszem el.

Kate


Miután Chris és én megbeszéltük, hogyan vadásszuk le az alfát és a falkáját úgy döntöttem, hogy ideje lesz jobban körülnéznem Derek Hale házába, ezért szóltam két emberünknek, hogy kísérjenek el.  
- Azt akarja, hogy várjunk!
- Ezzel rémítgettek...halálra. - fordultam a társam felé.
- Ami azt jelenti, nem ölhetjük meg!
- De azt nem jelenti, hogy nem köszönhetünk be! - végülis a szabályok ezt nem tiltják meg.
A vezetésemmel a házba vettük az irányt. Nem értem, hogy Derek ennyi idő után, hogyan képes ebben a koszfészekben élni.
- Nincs itthon. - állapította meg az egyikük.
- Ó, de bizony itt van, csak nem annyira vendégszerető! - mosolyogtam.
- Talán éppen egy csontot ás el a hátsó udvaron! - poénkodott a másik.
- Tényleg? Viccelődsz? Eljövünk ide és tőled csak ennyi telik? Ha provokálni akarod, mondd, hogy kár, hogy meghalt a húga mielőtt kölykezett volna. Rémes. Úgy visított, mint egy malac, amikor kettévágtuk! - kiabáltam.
Ez végre meghozta a kívánt hatást.
Derek ordítva vágta neki mihaszna társamat a falnak. Örülök, hogy ennyire kedves hangulatában találtuk.
Miután másikukat is leterítette, szemtől szembe került velem. Alkalmam lesz végre eljátszani vele.
Elektromos sokkolómat elővéve leterítettem. Csak úgy vonaglott a földön.
- Wow! Ez itt elég formás példány! - céloztam ezzel, tökéletesen kidolgozott izmaira. - Nem is tudom, hogy megöljem vagy nyalogassam.

Stiles

- Helló! Megint én vagyok. Figyelj! Megtudtam valamit és nem tudom, mit csináljak. Ha bekapcsolnád a mobilodat most nyomban, akkor az nagyon jó lenne, mert különben kinyírlak! Világos voltam? Kinyírlak! Túlságosan kiborultam, hogy részletezzem milyen módszerrel, de tuti, hogy neked véged, oké? Arrgh! Viszlát! - dobtam le az ágyra a telefonomat. Mióta eljöttem Lydia - tól, próbáltam elérni Scott-ot, de folyton a hangpostája kapcsol be. Nem érti meg, hogy vészhelyzet van? Hogy innestől kezdve az egész életünk vészhelyzet? 
Totálisan kibuktam a mai nap miatt. Nem elég, hogy Lydia teljesen kész van, még Scott se veszi fel a telefont. Gondolkodásomat apa zavarta meg, aki sikeresen a szívbajt hozta rám. 
- Kérlek mondd, hogy csupa jó hírt hallok ma a fogadó órán! - már csak ez hiányzott. Mostmár Harris is idegesít. 
- Pff, attól függ mi a jó hír neked! - próbáltam előtte halál nyugodt maradni, ami valljuk be nem könnyen ment. Apa nem érdemli meg, hogy hazudjak neki, de ha kiderülne, hogy Scott-ból vérfarkas lett és egy hatalmas, gonosz alfa gyilkolászik kedve szerint Beacon Hills-be, szerintem bezárna valami elmegyógyintézetbe és soha többé nem szólna hozzám. Aztán itt van a kémia, amiből szerintem meg fognak húzni, csakúgy, mint Scott-ot. 
- Nekem az lenne, hogy mindenből ötösre állsz és a magatartásod is jó! - el kell, hogy szomorítsam, de ezek közül egyik sem igaz. 
- Azt hiszem, át kéne gondolnod a definíciót! - javasoltam higgadtan. 
- Értem! - zárta rövidre a témát és itthagyott a szobámba. 
Lydia mobilját a biztonság kedvéért elkoboztam tőle és újra meg újra megnéztem a videót. Scott még mindig nem jelentkezett és ha eddig nem aggódtam eléggé, akkor most már szinte idegbajos vagyok. 
- Gyerünk Scott! Hol a francban vagy? - kérdeztem inkább magamtól. 

Scott


Allison-al tölteni a szülinapját életem legszebb döntése volt. Nagyszerű lány. Folyton megnevettet, boldoggá tesz, megért. Különleges részévé vált az életemnek. 
Átsétáltuk az egész erdőt, át a hídon, patakon és mindenen, ami az utunkba állt. 

Stiles

Ültem a szobámba és ismételgettem a videó megnyitását. Már vagy ezerszer megnéztem. Úgy éreztem, hogy tartozom Lydia-nak azzal, hogy kitörlöm ezt a borzalmat. Így hát meg is tettem. Hogy jó ötlet volt-e? Fogalmam sincs, de az biztos, hogy meg kellett tennem. 

Kate


Derek Hale itt fekszik előttem ártalmatlanítva az őt ért elektromos sokktól és mégsem tudom, hogy pontosan mit is kezdjek vele. 
- Kilencszázezer Volt! - néztem végig mosolyogva drága fegyveremen. - Te soha nem bírtad az áramot, igaz? Sem a tüzet. Ezért most beavatlak egy kis titokba. Talán így...segíthetünk egymásnak. Igen, a húgodat feldarabolták, hogy téged idecsalogassunk és elkapjunk. Kellemetlen és őszintén nekem kissé gusztustalan, mint a texasi láncfűrészes, de így igaz. És most jön az a rész, amitől úgy érzed tökön rúgtak. Nem mi öltük meg. Azt hiszed hazudok? - tettem fel neki a kérdést, mikor elég érdekesen nézett rám. Hát persze, hogy nem hisz nekem. Sose hitt. 
- Nem ez lenne az első eset! - szorította össze a fogait. 
- Ó, édesem! Jó..hallgasd meg a szívemet és mondd, hogy hazudok! - mentem hozzá egészen közel.- Rendben?
- Nem..mi..öltük..meg..a..húgodat! - suttogtam lassan a fülébe.- Hallottad? Nem volt ugrás, sem kihagyás csak a kőkemény igazság szabályos dobbanása. Harapásnyomok voltak a húgod testén Derek! Szerinted mitől? Hegyi oroszlán? Te miért nem segítesz nekem? Ismerd el, állandóan azon agyalsz, hogy az alfa ölte meg. Nem kell mást tenned, csak megmondani ki ő és mi elintézzük helyetted. Probléma megoldva és mindenki boldog lesz! Kivéve, ha te sem tudod, hogy ki ő! - nevetséges ez az egész. - Jó! Tudod, hogy ki az, aki teljesen felesleges? 
Mihelyst befejeztem a mondatot, megpördültem és tüzelni kezdtem, de valószínűleg megérezte és már csak hűlt helyét találtam. Talán jobb is így. 

Dr. Deaton


- Helló Scott! Megint én vagyok. Csak tudni akartam, hogy mi van veled ma. Már egy órája itt kellene, hogy legyél. Talán elfelejtetted. Nem érdekes, csak hívj vissza, hogy tudjam minden rendben. Jól van. Ennyi! 
Scott-nál megszokott a kb 2 perces késés, de ide sem szólt, hogy esetleg ma nem szándékozik bejönni. 
- Stilinski seriff? - kérdeztem az ajtóüvegben meglátott emberalaktól. 
- Nézze, utálom, hogy zaklatnom kell, de szorít az idő, hogy megtudjam mivel állunk szemben!
- Megtisztelő, hogy tőlem kér segítséget, de ahogy már mondtam, nem vagyok szakember! - még csak az kellene, hogy teljesen belefollyak ebbe az ügybe.
- De múltkor szinte biztosra mondta, hogy hegyi oroszlán volt.
- Így van! - erősítettem meg korábbi állításomat.
- Mutatnák valamit! - kezdett keresni valamit a seriff a lapjai között. - Most volt egy kis szerencsénk, bár a videó tk-ban nem volt kamera, a szomszédos parkolóban  lévő megfigyelő kamera készített pár videófelvételt. Nézze meg a hegyi oroszlánunkat! - adott a kezemben egy fényképet.
- Itt egy másik!
- Érdekes! - szólaltam meg, mikor letette elém a második fotót. Egy hatalmas bestia volt rajta.
- Valójában ez az, ami érdekes! - adta oda az utolsó nála lévő fotót.
A bestia emberi alakot öltve távozott a parkolóból.
- Értem mire gondol.
- Még nem láttam pumát ilyen helyzetben! - csóválta a fejét.
- Én nem mondhatnám, hogy láttam. Ez bizony probléma.
- Először arra gondoltam, hogy talán medve, de a medve nem fut két lábon!
- Nem, négy lábon futnak! Nézze, ahogy mondtam ehhez szakember kell! - próbáltam lerázni magamról az ügyet.
- Igen, igen, de lehet, hogy mégis hegyi oroszlán!?
- Bocsánat, de van egy beteg dobberman és muszáj megnéznem! - hárítottam el a felvetését, majd elindultam.
- Nincs más ötlete?
- Sajnálom! Higyje el, szívesen segítenék, de a beteg...
- Igen, kutya...hallottam! - nem szívesen okozok a törvény embereinek csalódást, de ebben nem segíthetek. - Kösz, hogy meghallgatott!

Allison

Mikor már eléggé besötétedett ahhoz, hogy az erdőben mászkáljunk, úgy döntöttünk Scott-al, hogy ideje hazamenni. 
- Szóval, ha őszinte akarok lenni, ez volt...a tökéletes születésnap! - mosolyogtam Scott-ra. Most először szebbé tette valaki a születésnapomat. 
- Jó! - nevetett. - Én tudnám, ha hazudnál!
- Ó, igazán? 
- Az áruló jelből! - elég kíváncsivá tett ezzel a kijelentésével.- Piszkálod a szemöldököd. Itt! - simította végig a szemöldököm végét. 
- Lássuk csak, most rájössz, hogy hazudok? - térdeltem fel vele szembe az ülésre. Az ujjait kezdtem el puszilgatni. - Jó lenne, ha a szüleim nem jönnének haza a fogadó óráról és veled lehetnék egész nap. 
- Egész nap? 
- Öhmm..egész éjjel! - mosolyogtam rá. 
- Velem? - mosolyogott vissza rám. Hirtelen elkomorult az arca. - Ó egek, ma van a fogadó óra. Ott kellett volna lennem! Ajjh, mindenből hármasra állok! 
- De már elkezdődött! - világosítottam fel.- Pont most! 

Harris

- Jackson nagyon motivált diák! - kezdtem bele Mr. és Mrs. Whittemore-nak elmagyarázni, hogy miért kell itt lenniük ma este. - Sőt..azt is mondhatnám, meglepően igyekvőbb! 
- Igen, reméljük most majd lazít egy kicsit! Túl szigorú önmagához, de tudja azt hiszem ez azért van, mert adoptált gyerek! 
- Azt hiszem értem! Sosem találkozott a biológiai szüleivel! 
- Igen így van! Meg akar felelni, szinte kényszeresen! Azért, hogy büszkék legyenek rá azok, akiket nem is ismer. 
- Nekem úgy tűnik, most még inkább felerősödött benne a megfelelési vágy! Ne vegyék sértésnek, de nála ez már - már megszállottság.

Lydia értekezlete: 

- Meg kell mondjam Lydia- ról órákig mesélhetnék! 
- Ahogy jósoltam. - szólalt meg Mr. Martin. 
- Már megint, most is túlreagálod! 
- Miről van szó? A jegyei? Koncentrációhiány? Szeszélyes magatartás? 
- Nem én mondtam, hogy válasszon kivel akar élni. Nem, mintha egy 16 éves lány fel tudná ezt dolgozni! 
- Kérem, mondj el mi a probléma!
- Nem tudok róla, hogy probléma lenne! - válaszolt a tanár nő. - Őszintén, Lydia az egyik legjobb diákom, akit tanítottam. Teljesítménye az emelt szintű tárgyakból jóval az átlag fölött van. Nagyon szeretném, ha készítenénk egy IQ tetsztet , mivel a közösségben kiemelkedő szerepet játszik. Igazi vezető egyéniség!

Stilinski seriff

- Stiles! Igen, igen! Azt hittem Stiles a vezetékneve! 
- A vezetékneve Stilinski! - az edző egy kicsit már most kezd az agyamra menni. 
- Maga Stiles Stilinskinek nevezi a gyerekét? 
- Nem, csak szereti, hogy ha így szólítják! - magyaráztam. 
- Én azt szeretném, ha muffinnak szólítanának! Mi a keresztneve? 
Ahelyett, hogy válaszoltam volna, megkocogtattam az ő nevével ellátott aktát. 
- Wow! Mi ez, ha nem gyermek bántalmazás? - most akkor fogadó óra van vagy pedig megbeszéljük, hogy hogyan nevezzem a gyerekemet? - Azt sem tudom, hogy kell ezt kiejteni! - forgatta a kezébe. 
- Az anyja apját hívták így! 
- Maga nagyon szeretheti a feleségét! 
- Igen, így volt! 
- Nos, ez kezd kissé kínos lenni! 
- Jó! Mi lenne, ha rátérnénk a fogadó óra lényegére muffin? 
- Tetszik az ötlet! Tehát Stiles! Remek kölyök. Koncentráció nulla, nagyon okos, de soha nem él a tehetségével. 
- Ezt, hogy érti? - vágtam közbe. 
- Nos a félévi záróvizsgályában részletes történelmi visszatekintést ad a körülmetélésről! - te jóságos úr isten! 
- Hát szerintem ennek van történelmi jelentősége, igaz? 
- De gazdaságtant tanítok! - világosított fel. 
- Ó, az kár! 

Melissa


 - Hol a pokolban vagy? Gyere az iskolába, most! - hívtam fel Scott-ot a mobilján, ami nem meglepő módon ki volt kapcsolva. 
- Mi lenne, ha elkezdenénk? - kérdezte tőlem Mr. Harris. 
- Rendben! 
- Mintha Scott esze máshol járna mostanában és a teste is. Én úgy vélem, ennek köze lehet az otthoni helyzethez. 
- Én viszont nem értem, hogy mit ért azon, hogy otthoni helyzet!
- Konkrétan egy autoriter személy hiányát! 
- Én vagyok az a személy szóval.. 
- Öhmm..bocsánat! - szabadkozott. - Hadd magyarázzam meg! Úgy értem, hiányzik a férfi tekintet! 
- Ó, higyje el, hogy jobban megvagyunk, hogy ő nincs a képben! - nyomogattam a telefonom. 
- Scott is így érzi? 
- Igen, azt hiszem! Remélem! 
- Nehéz változásokon megy keresztül, több odafigyelésre van szüksége! Irányító kézre a fejlődéséhez!

Chris

- Allison Argent! Rendkívül bájos lány és gyorsan beilleszkedik a költözések ellenére. 
- Tudjuk ez nehéz neki, de szükségszerű teher!
- Szükségszerű vagy sem, de készüljenek fel, hogy..hmm..hogyan fejezzem ki? 
- Hogy fellázad? - kérdeztem vissza. 
- Hálásak vagyunk, hogy aggódik, de nagyon jó a kapcsolatunk a lányunkkal! - mosolygott rá Victoria is. - Nagyon őszinte és nyitott. 
- Ezt örömmel hallom és remélem, már jobban érzi magát! 
- Nem volt az órán? - kérdeztem rá. 
- Ó, nem volt iskolában! Láttam a naplót! - ez mégis hogyan történhetett meg? 

Scott

- Scott azonnal hívj vissza! - hallottam meg anyámat telefonálni. 
- Ó, uram ég! 
- A mamád? - kérdezte Allison. 
- Igen, most van végem! 
Ha anya szeme elé kerülök egyszer, biztos, hogy nem élem meg a másnapot.

Chris


Mindvégig azt hittem, hogy a lányom sosem lenne képes ellógni egyetlen egy óráról sem, erre tessék, az egész napot kihagyja. 
- Allison! Vedd fel a mobilt! Megkönnyítenéd vele a helyzeted a lógás miatt! - magyaráztam a telefonba, de mintha csak a levegőbe beszéltem volna, senki sem volt vonalban. - Jobban teszed, ha visszahívsz, különben megemlegeted a büntetést! - tettem le. 
- Kate sem tud róla semmit! - fordult felém kétségbeesetten Victoria is, aki időközben a húgommal beszélt. 
- Ő nem tesz ilyet! - próbáltam menteni a menthetőt, bár elég ideges voltam. 
- Bocsánat! Önök ugye Allison szülei? - jött oda hozzánk egy - harmincas évek - elején járó nő. - Scott anyja vagyok. Sajnos meg kell, hogy mondjam, ő nem veszi fel a mobilját! 
- Maga az anyja? - kérdeztem tőle idegesen. 
- Ez elég urán hangzik. Mintha vádolna! - tárta szét a karját. 
- Nos, arra aligha lehetek büszke, hogy a fia ma szó szerint elrabolta a lányomat! - kezdtem kikelni magamból. 
- Miből gondolja, hogy nem a lánya találta ki, hogy lógjanak?
- A lányom... - kezdtem bele, de a közelben lévő kocsi ajtajának a nyitódása félbe szakított. - ...épp ott jön! - könnyebbültem meg. 
- Menjünk! - indultam el, Victoria - val a nyomomban. 

Scott

Képtalálat a következőre: „scott mccall and allison argent in the school parking”

Sem anya, sem pedig Allison szülei apró jelét sem mutatták annak, hogy örülnének a mai akciónknak. 
- Elárulnád, hogy hol jártál? - esett nekem anya, mihelyst meglátott. 
- Sehol, anya! - próbáltam higgadtan válaszolni. 
- Ami azt jelenti, hogy nem az iskolában! 
- Úgy valahogy... - adtam meg magam. 
Tisztában vagyok vele, hogy anya ellen sosem kerülhetek ki győztesen. 
- Nem az ő hibája. Születésnapom van és ő csak...
- Allison! - jelentek meg a látóteremben Allison szülei. - A kocsiba! - utasította. 
Hirtelen történt minden. Először csak a halk sikkantásom és az igyekvő embertömeg, ahogy próbálnak menekülni a suli elől. A vér megfagyott az ereimben, a szívem pedig a torkomban dobogott. Most nincs itt se Derek, se Stiles, mikor szükségem lenne rájuk. Mi van, ha az alfa van itt?
Idegesen néztem a riadt embereket és kerestem a pánik forrását. 
- Allison! - kiáltottam rá megszeppent barátnőmre, akit kis híján elütött egy kocsi, de éppen idejében löktem félre. 
Stilinski seriff megjelent a helyszínen, de egy autós nem figyelt és elütötte. Szerencsére nem lett komoly baja.
Két lövés vonta el a figyelmemet. Allison apja volt az. 
- Te jó ég! - estem kétségbe. Elgondolkodtam, hogy ha most megölte az alfát, akkor végre boldogan élhetem az életem. Mindemellett megrémített a dolog, mivel honnan tudjuk biztosra, hogy tényleg meghalt?
Mindenki odasétált a tetemhez. Egy fiatal puma volt az. Totál kiakaszt ez az egész ügy már tényleg. 
Ki akarok végre szállni ebből az egészből. 


 

 

2017. január 31., kedd

9. rész/The Tell (I/II)

Lydia


Jackson-al elmentünk a közeli áruházba,ahol videókat lehet venni.
-A nagy dobás,nem csak a legjobb kosaras film,de a valaha készült legjobb sportfilm!-veszekedtünk Jackson-al egy hülye filmen,amit semmi kedvem sem volt megnézni.
-Igen!
-Gene Hackman-el és Dennis Hopper-el!
-Igen!
-Lydia! Esküszöm,hogy imádni fogod!-próbált meggyőzni,pedig tudhatná,hogy amit a fejembe veszek,akkor hajthatatlan vagyok.
-Nem!-feleltem. 
-Én nem nézem meg újra a Szerelmünk lapjait!-emelte fel a hangját. Jelentőségteljesen ránéztem. 

Jackson


Lydia-val veszekedni lehetetlen. Ezt együtt töltött napjaink alatt már simán megtanulhattam volna. Besétáltam az üzletbe és keresgéltem a videók között.
-Egy filmet keresek! A Szerelmünk lapjait!-kiáltottam,hátha az eladó meghallja. Közben csörgött a telefon is. A villany pislákolt és senki sem jött segíteni.-Helló! Dolgozik itt valaki?-néztem körbe. Sétálgattam a sorok között,de senki.-Ez nem lehet igaz!
Egy pillanatra megálltam. Egy bakancsot láttam kilógni az egyik sorból. Közelebb sétáltam. Mikor közel értem és befordultam a sorba,egy halott férfit láttam. Szét volt tépve a nyaka. Sokkot kaptam. Hátráltam mindaddig,amíg bele nem ütköztem a létrába,ami hangos csattanással eldőlt és leverte a pislákoló villanyt. Most már totálisan ki voltam akadva. Megfordultam és egy óriási izét láttam magam előtt. Vörösen villogtak a szemei és félelmetes morgó hangot adott ki. Na most végem van! Beugrottam az egyik polc elé és vártam. Mikor semmi gyanúsat nem érzékeltem,óvatosan kinéztem. Az az izé elrohant előttem. Talán csak játszik,de őszintén megmondom,féltem. Pedig kemény pasi vagyok. Halkan vettem a levegőt,mikor a fejemre esett pár videó. A polcok egymásra dőltek és mikor próbáltam kiugrani,a lábam is beszorult alá. Paráztam. Az az izé a hátamra mászott és a nyakamra tette a kezét..ha egyáltalán az van neki. És otthagyott. Elszaladt. Kiugrott az ablakon. Hallottam Lydia sikoltását. 

Stiles


Apámmal a szolgálati autójában ültünk és ettünk.
-Hmm,elfelejtetted a sült krumplimat?-kérdezte a szendvicsével hadonászva. 
-Nem szabad krumplit enned,főleg meg sült krumplit.
-Halálos fegyvert viselek! Ha sült krumplit akarok,megszerzem!-felelte.
-Ha azt hiszed azért,mert bővített mondatokban beszélsz igazad van,akkor közlöm,hogy nagyon tévedsz!-rám nézett és nem szólt semmit. Beleittam az üdítőben,amikor megszólalt apám adóvevője.
-Egyes egység! Veszi az adást?-nyúltam az adóvevőért,de apám elvette a kezem.
-Itt az egyes,vétel!
-Jelentettek egy esetet,valószínűleg 187-es!
-Gyilkosság?-esett ki a sült krumpli a számból. 
Apám a helyszínre hajtott és amit ott láttam totál ledöbbentett. Jackson és Lydia álltak a mentő autó mellett. 
-Maradj itt!-utasított apám.-Paul zárják le a területet!
-Ilyen nincs!-néztem Jackson-ra.

Jackson


-Mi a francért nem mehetek haza? Jól vagyok!-kiabáltam a seriffel. 
-Megértem, de a mentős szerint alaposan beverted a fejed! Tudnunk kell, hogy nincs zúzódásod!
-Mondja, mit nem ért abban, ha azt mondom, hogy jól vagyok?-tettem fel a kérdést. Hát ekkora agyamentet. -Haza akarok menni! Engedjenek haza!-kiabáltam. 
-Jó, megértem..
-Nem, maga nem érti és ettől tényleg agyvérzést kapok, mert olyan egyszerű, hogy még egy minimálbéres zsaru, mint maga is meg kell, hogy értse! Haza akarok menni! Érti?-ordítoztam. 
-U, nahát az ott egy holttest?-lelkesedett be a kis mitugrász Stiles, aki fogalmam sincs, hogy mit keres egyáltalán itt. Az apja jelentőségteljesen ránézett, ő pedig engedelmesen visszaült a kocsiba. Az eszem megáll. A kis hülye. 

Derek 


-Most már felfogtad?-kérdeztem Scott-ot, amint a videó kölcsönzőben történt esetet végig nézte. 
-Azt értem, hogy megöl embereket, de nem értem miért! Mert ugye nem ez a szokás..nem gyilkolunk találomra az éjszaka közepén, igaz?-esett kétségbe.
-Nem. Mi ragadozók vagyunk! Nem kell gyilkosnak lennünk..-feleltem.
-És ő miért gyilkos?
-Ezt kell kiderítenünk..-feleltem olyan sejtelmes hangsúllyal, amivel rendszerint Scott-ot totál ki tudom készíteni. Elindultam lefelé a tetőn, Scott pedig utánam. Azt hiszem, hogy még jó farkast tudok faragni belőle. Egyenesen az ideiglenes házamba indultunk.
-Tudod, van egy életem is..-kezdett bele a mondandójába, ám félbeszakítottam.
-Nem, neked nincs!-mondtam tök természetesen. 
-De igen! Felőlem mondhatod, hogy azt akarja, hogy legyek a játékszere vagy..-akadt ki. 
-A falka tagja!-javítottam ki. 
-Mindegy! Meg kell csinálnom a leckét, el kell mennem a szülőire holnap, mert bukásra állok kémiából, érted?-tárta szét a kezét. 
-Leckét akarsz csinálni vagy inkább életben maradni?-tettem fel ezt az egyszerű kérdést.-Már alig egy heted van teliholdig, ha nem ölsz vele, ő megöl téged!
-Ne szórakozz! Ki találta ki ezt a szabályt?
-Ez a belépő a falkába!
-Tudod mi kell még a belépéshez? A gimnáziumi érettségi és ehhez nem kell megölnöd senkit! Miért nem tudod egyedül megtalálni? Miért nem mész a szag után, hogyha ember? 
-Mert az ő szaga, ha ember is egészen más, de te ismered! Mert köztetek kapcsolat van, olyan kapocs, amit nem értesz! Ha megtanítalak uralni a képességeidet, meg tudod találni! 
-Ha segítek neked, le tudod állítani?-na végre. 
-Egyedül nem! Többen erősebbek vagyunk. A falka teszi erőssé az egyént! 
-De hogy segítsek, ha gőzöm sincs mit tegyek?-esett kétségbe. 
-Úgy, hogy majd megtanítalak! Emlékszel mi történt mikor először a karodba lőttek? Miután eltaláltak? 
-Visszaváltoztam!-bólogatott. 
-És amikor elütött a kocsi, ugyanígy volt, igaz?-sétáltam hozzá közelebb.-Mi a közös nevező?
Nem tudta a választ ezért megfogtam a kezét és kicsavartam a csuklóját. 
-Mi a francot csinálsz?-ordított.
-Begyógyul. 
-De most fáj!-nézett rám. 
-Ettől maradsz ember! A fájdalomtól.-mondtam, ő pedig visszaállította a kezét.-Talán túléled.-vontam meg a vállam, majd felsétáltam az emeletre.

Allison


A suliba készülődtem. Bepakoltam a könyveimet a táskában és éppen indulni készültem, amikor Kate jött be a szobámba. 
- Szia! - köszöntött mosolyogva. - Figyelj! Szörnyen szégyenlem magam a tegnapi hülye viselkedésem miatt.
Meglep, hogy eszébe jutott bocsánatot kérni, habár Scott-nak kellene mindezt mondania. 
- Ó, már el is felejtettük! - mentettem magam a beszélgetés alól. 
- Nem! Én még emlékszem! Gyerünk, nevezz hülye banyának vagy valaminek! 
- Te csak meg akartál védeni! - mosolyogtam rá. 
- Igaz, de undok dög voltam, aki most átadja a szülinapi ajándékod, remélve, hogy megbocsájtasz! - nyújtott felém egy piros színű dobozkát. 
Mosolyogva vettem ki a kezéből és rögtön ki is nyitottam. A doboz tartalma egy csodaszép nyaklánc volt. Elképedve néztem rá.
- Megbocsájtasz? - kérdezte mosolyogva, holott már ő is tudta a választ. 
- Hát persze, ez gyönyörű!
- Családi örökség! Te ismersz! Tudod, gyűlölök minden szentimentális kacatot, de ez.. Nézd a szimbólumot a medál közepén! Látod?
- Igen! - bólogattam. 
- Ha valaha többet akarsz tudni a családról, nézz utána! 
- Szóval dolgozzak meg érte? - kérdeztem mosolyogva. Nem bántam sosem, ha valamiért igazán meg kellett dolgoznom. Így sokkal nagyobb a sikerélményem. 
- Némely titokért érdemes! - akasztotta a nyakamba a láncot. 
Mosolyogva a nyakába ugrottam és megöleltem. 
- Szia! - köszöntem el, majd siettem ki a szobámból. 

Büszkén sétáltam végig a suli folyosóján, majd a szekrényemhez mentem. Mikor kinyitottam, kis híjján szívrohamot kaptam, mert héliummal töltött léggömbök szálltak ki belőle. 
Próbáltam gyorsan visszagyömöszölni őket a szekrénybe, mielőtt még bárki is megláthatná, hogy szülinapom van ma. 
A szekrényem ajtajára tűzött papírt kivettem, majd megnéztem, hogy ki tette ezt szegény szekrénnyel. 
Miközben olvastam Scott sétált oda hozzám. 
- Ma van a szülinapod? - kérdezte mosolyogva. 
- Nem, nem, nem..vagyis igen. Kérlek ne mondd el senkinek! Nem tudom, hogy Lydia hogy jött rá! - magyaráztam neki kicsit idegesen. 
- És miért nem tudhatom? - kérdezte kicsit csalódottan. 
- Nem akarom, hogy mindenki tudja, mert...a 17. - suttogtam. Meglepetten nézett rám. 
- 17 vagy? 
- Na ez az, amit kihagynék! - kezdtem ideges lenni. 
- Miért? Vagyis..én..én totál megértem. Évet kell ismételned, mert túl sokat költöztetek, nem? - ezt meg hogy csinálja? 
Ahelyett, hogy bármit is mondtam volna neki, közelebb sétáltam és megcsókoltam. 
- Ezt miért kaptam? - mosolygott. 
- Mert szó szerint te vagy az első, aki megtalálta a helyes választ! Mások mindig azt kérdezik, miért? Évvesztes vagy? Nem mentél át valamiből? Öhm..terhes vagy? 
- Ezt mondják a szülinapodon? - kérdezte szomorúan. 
- Igen! Egész nap! 
- És öhm..ha most lelépnénk? - vetette fel ezt a kicsit merész ötletet. 
- Lógjunk az óráról? 
- Igen, egész nap!
- Engem kérsz, hogy lógjam el az egész napot? Engem, aki egy órát sem bliccelt még el soha? Nem.. - ráztam a fejem nemlegesen. 
- Figyelj, ez tökéletes! Ha elkapnak, simán megúszhatod! - érvelt, valljuk be nagyon jól. 
- És ha téged kapnak el? 
- Erre most ne is gondoljunk! - indultunk el a folyosón. 

Stiles



A kémia óra nagy szívás. Egyáltalán azt sem értem, hogy nekünk minek kell ezt tanulni? 
- Csak emlékeztetném önöket, hogy ma van a szülői fogadóóra. Az a diák, akinek hármas alatti az átlaga, el kell jönnie. Nem mondok neveket, mert az szégyen és az önutálat éppen elég büntetés nekik. Látta valaki Scott McCall-t?  - kérdezte Harris, majd megát közvetlen az asztalom mellett, ahol szorgalmasan húzgáltam ki a tankönyvben a fontos részeket. Mikor feleszméltem, Jackson sétált be az ajtón. Elég szarul nézett ki. Mondjuk nem csodálkozom rajta a tegnap este történtek miatt. 
Harris odasétált hozzá, a vállára tette a kezét és figyelmét teljesen Jackson-nak szentelte. 
- Jackson, ha bármien okból kifolyólag korábban kell elmennie, csak szóljon! - megpaskolta a hátát, majd a táblához sétált. - Figyelem! Kezdjék el olvasni a 9. fejezetet! Mr. Stilinski! - felfigyeltem a nevem hallatára. - Kérem ne használja a könyvkiemelőt a könyvben! Ez kémia, nem kifestőkönyv! - na már most idegesít a tag. 
- Hé Danny! - fordultam oda az előttem ülő sráchoz. - Kérdezhetek valamit? 
- Nem! - adta meg a tömör választ. Mindenki roppant kedves hangulatban van ma. 
- Azért megkérdezem! Öhm..láttad ma Lydia-t az osztályban? - kérdeztem, remélve, hogy igennel fog felelni a tegnap történtek után. 
- Nem! - nagyszerű. Kösz, Danny! 
- Kérdeznék még valamit! - nem tágítottam.
- A válasz akkor is nem! 
- Tudod, hogy mi történt vele és Jackson-nal tegnap este? - tértem a lényegre. 
- Jackson nem avatna be. 
- De ő a legjobb haverod! - lemaradtam valamiről? 
Danny csak megvonta a vállát, ezzel lezártnak tekintette a témát. De még mindig kíváncsi voltam egy dologra. 
- Csak még egy kérdés! 
- Micsoda? - kérdezte a kelleténél hangosabban. 
- Tetszem neked? - még én is ledöbbentem, hogy képes voltam ezt kimondani. 
Annyira közel hajoltam Danny-hez, hogy megtudhassam a választ, hogy kizuhantam a padból, elég nagy zajt keltve. Gratulálok Stiles, ezt összehoztad! 

Scott


Végre sikerült rávennem Allison-t, hogy a szülinapját igazán velem tölthetné. Miután beleegyezett, siettünk a kocsihoz.
- Talán mégsem jó ötlet! - mondta, miután beszálltunk.- Ha az apám rájön, megöl!
- Mindig azt teszed, amit ő mondd? - kérdeztem pimaszul.
- Nem igazán! - mosolygott.
- Jó, induljunk!
- Hová megyünk?
- Nem tudom. Valahová! Bárhová! - utasítottam idegesen Allison-t, mert a visszapillantó tükörben egy rendőr autót vettem észre.
- Ha meglátnak szobafogságot kapok!
- Kérlek, indulj! - utasítottam.
- Vagy kirúgnak!- sorolta tovább a problémákat.
- Allison kérlek indíts már!
Végre kitolatott a parkolóból, ezzel magunk mögött hagyva a zsarukat.

Jackson


Mostanában egyre több furcsa dolog történik velem. Vegyük például a nyakamat. Amióta Derek Hale itt járt a suliban, iszonyatosan fáj. Miután letusoltam, a szekrényemhez mentem, befújtam magam egy kis spray-vel, majd becsaptam a szekrényajtót. A figyelmemet egy sötétben világító szempár vonta magára. Annyira emlékeztetett a tegnap este történtekre. Habár még Danny-nek sem beszéltem róla, eléggé felkavart az eset. Egy puma vagy hegyi oroszlán vagy akármi is ez, szabadon futkos és egyre többen halnak meg. Mégsem tesz senki semmit.
A pirosan világító foltok egyre közeledtek, mígnem már szinte a szekrényre voltam kenődve, annyira féltem. Egyik csapattársam jelent meg előttem. Ilyenkor vágnám jól fejbe, amirt világító fülhallgatóval mászkál. Miután kezdtem végre lenyugodni, megfordultam és szabályosan fel akartam ordítani. Ehelyett csak ugrottam egyet hátra, minek köszönhetően a szekrénynek ütköztem. Derek Hale állt előttem.
- Én nem tudom hol van Scott! - kezdtem pánikolni.
- Nem miatta jöttem, hanem miattad!
- Hogy-hogy miattam? Én nem tettem semmit! - mostanában mindenki meg van zavarodva?
-Nem, de láttál valamit! Így volt? - közelített felém.
- Nem én..én nem láttam semmit! - ráztam nemlegesen a fejem.
- Mi volt az? Hmm? Egy állat? Hegyi oroszlán? - hát ilyen nincs. Már csak az kell, hogy Derek-et is magamra haragítsam.
- Nem láttam semmit! - tagoltam a szavakat hátha így majd megérti. - Esküszöm! Én nem hazudok!
- Akkor mondd el újra!
- Mit mondjak, hogy nem hazudok?
- Mondd, hogy nem láttál semmit! - jött szinte teljesen közel. - Lassan!
- Nem..láttam..semmit! - már nagyon elegem van ebből a vallatásból. Az egész Scott miatt van. - Nem hazudok!
- Még valamit! - markolt bele a hajamba és oldalra fordította a fejem. - Nem ártana egy kivizsgálás! - célzott ezzel a nyakamra, amely miatta fáj.
Megfordult és egyszerűen csak elsétált.

Stiles

Már elég ideges voltam, mert Scott nem volt benn a suliban. A sokadik csörgésre végre felvette a rohadt telefont. 
- Igen! -szólt bele. 
-Végre! Nem kaptad meg az üzeneteimet? kérdeztem idegesen. 
-De..mind a kilenc milliót! 
- Van fogalmad róla, hogy mi van itt? Lydia-nak nyoma veszett, Jackson olyan, mintha egy időzített bombán ülne és meghalt egy újabb ismeretlen fickó. Muszáj lenne csinálnod valamit! - akadtam ki teljesen. Szinte már tomboltam a telefonba. 
- De mit? - értetlenkedett. 
- Valamit!- adtam meg az egyszerű választ. 
-Oké, majd később át..bal, bal bal bal! - kiabált a telefonba. Mit süketel ez itt?

Scott


 Miután leraktam a telefont - mondhatni nagyon felcseszte az agyamat Stiles - figyelmeztettem Allison-t, hogy forduljon le balra. A kanyar bevételénél a mellkasomra tette a kezét. 
- Bocsi, bocsi! Tisztára mintha az anyád lennék! - szabadkozott. 
- Nem gond! - nevettem. - Majd hazafelé felkapom a férfiasságomat!
Miután Allison leparkolt az út mellett az erdőbe, kiszálltunk és gyalog folytattuk tovább. Folyton a telefonját bámulta. Gondolom aggasztotta, hogy igazából bármikor lebukhatunk.
- Neked még mindig nem tetszik, igaz? - kérdeztem mosolyogva.
- Csak tudod, jó lenne valami alibi!
- Jó! Ha elkapnak, majd azt mondom, hogy az én hibám! - ha az igazat nézzük, akkor ennél voltak már sokkal hülyébb ötleteim is.
- Nem kell elvinned a balhét miattam. Én is akartam. - még szép, hogy akarta.
- Jó, mert ha elkapnak, én tuti bemártalak! - viccelődtem.
- Ó, tényleg?
- Még szép és el is hiszik. Miért ne? Egy dögös csajszi megkér, hogy töltsem vele a napot. Hogy mondhatnék nemet?
- Szóval képes lennél lazán odadobni, igaz?
- Dobni, lökni, tolni! - soroltam az opciókat.
- És mi van akkor, hogyha magammal rántalak? - fogta meg a pulcsimat.
- Segítségért kiáltanék!
- És ha ezt tenném? - kérdezte, majd a választ meg sem várva csókolni kezdett.
- Kiáltanék!
- És ha ezt tenném? - azzal a mozdulattal újból az ajkaimra tapadt, csak ezúttal sokkal hosszabb ideig.
- Kegyelmet kérnék! - válaszoltam megrészegülve a csóktól.
Mosolyogva puszit nyomott az arcomra, majd kézen fogott és húzott maga után az erdőbe.
Bocs Stiles, de azt hiszem, hogy a rengeteg fontos dolog még várhat egy kicsit!

2015. augusztus 13., csütörtök

8. rész/ Magic Bullett (II/II)

Allison

Scott-al hevesen bólogatni kezdtünk.
-Persze!-szólaltam meg.
-Szívesen!-segített Scott is. Apa ránk mosolygott.
-Remek!-mondta,majd indult is. Scott nagyot sóhajtott. Bajban vagyunk.

Scott


Épp pakoltam kifele az autóból,amikor Allison apukája jelent meg előttem. Odanyújtottam neki a teli zacskót és lesütöttem a fejem.
-Köszönöm!-mondta. Épp rezgett a telefonom,jelezve,hogy SMS-t kaptam. Gyorsan megnyitottam.
Stiles: Derek elég rossz bőrben van.
Allison kisétált a házból,mire ránéztem.
-Akarsz még tanulni?-kérdeztem. 
-Azt hiszem,egyedül jobban odafigyel!-szólt közbe Chris. 
-Öhm,jó! Akkor később találkozunk!-néztem Allison-ra. Tök gáz volt ez az egész. 
-Az iskolában!-fűzte hozzá Chris. Elindultam a biciklimért,Allison pedig jönni akart elköszönni,mikor Chris megszólalt.
-Hé,hé,hé! Te a bringára-mutatott rám-te pedig befelé!-nézett rá Allison-ra is. Ő lehajtotta a fejét. 
-Ó,ne már Chris! Komolyan! Csak csókolóztak a garázsban,nem pornófilmet forgattak!-szólt közbe Kate is.Megfogta a vállam és magához fordított.-Te imádni való barna szemű,hagyd a bicajt. Itt maradsz vacsorára.-ütögette meg a hátam. Allison kikerekedett szemekkel nézett rá. Rám mosolygott,majd besietett Kate után a házba. Chris rám nézett.
-Eszel húst?-kérdezte. Bólintottam. Indultam felfelé a lépcsőn,de megálltam mellette.
-Ha nem bánja!-néztem rá. 
-Egyáltalán nem! Legalább lesz alkalmunk megismerni egymást!-fogta meg a vállam. Bementünk.
Már az asztalnál ültünk,amikor minden egyes hangot feltekerve hallottam és oltári ideges voltam. Mrs. Argent hangja zökkentett ki.
-Innál esetleg valami mást víz helyett,Scott?-kérdezte.
-Ó,nem,jó a víz! Köszönöm!-ittam bele.
-Hozzak esetleg sört?
-Nem,köszönöm!-akadtam meg. 
-Egy kis tequilát?-kérdezte Chris.
-Apa!-szólt rá Allison.-Muszáj? 
-Te nem iszol,Scott?
-Túl fiatal vagyok még!-válaszoltam.
-Sok tinit ez nem tart vissza!-jegyezte meg kedvesen Mrs. Argent. 
-Nem,bár kellene!-feleltem. 
-Jó válasz. Bár nem igaz,de jól hangzott Scott. Talán túléled az estét!-szúrt egy falat húst a villájára Kate. Épp megint inni készültem,de lenyelni a kortyot már nem tudtam.
-Füvet szívtál már?-kérdezte Chris. 
-Na jó! Kapcsoljunk át egy kevésbé konzervatív csatornára!-tett rendet Kate.-Nos Scott! Allison mondta,hogy tagja vagy a lacrosse csapatnak! Sajnos nem konyítok a játékhoz! Hogy játsszák?-kérdezte. 
-Öhm a hokit ismeri?-érdeklődtem.-Nagyjából olyan,csak füves pályán játsszák,nem jégen!
-A füvön játszott hokit úgy hívják,gyeplabda!-szólt bele Chris. 
-Ó,igen!
-Szóval,olyan mint a gyeplabda,csak háló van az ütőkön!-mosolygott rám Allison. 
-Pontosan!
-Van pattintott ütés,mint a hokiban?
A telefonom már megint rezegni kezdett. Megnyitottam az üzenetet.
Stiles: Hívj fel!!
-Ó,igen,de itt csak kesztyű és ütő van!-kortyoltam a vizem. 
-Hmm,erőszakos lehet! Tetszik!-nézett Kate jelentőségteljesen Chris-re. 
-Csodálatos! Apa eljött velem az első meccsére! Remek volt,nem?-nézett Allison az apjára. 
-Jó volt.
-Ő szerezte az utolsó gólt! Azzal nyertek!
-Igaz,de az utolsó percekig nem sokat mozgott! 
-Az utolsó lövése átszakította a kapus hálóját! Hihetetlen volt. 
-Igen! Lehet,hogy a kapus selejt ütővel játszott,szóval...-ellenkezett lányával Chris. Allison eldobta a villáját és éreztem,hogy gyorsul a szívverése. Megfogtam a kezét és rákulcsoltam az ujjaimat. 
-Meggondoltam magam! Azt hiszem mégis kérek egy korty tequilát!-szólaltam meg végre. Mindenkit megmosolyogtatott kérésem.
-Csak viccelsz ugye?-mutatott rám Chris. 
-Igen!-feleltem gyorsan.

Stiles


-Mégis mi a fenét csináljak vele?-kérdeztem Scott-t,mikor végre felhívott. Rá néztem Derek-re,aki elég rosszul nézett ki. 
-Vidd el valahová! Bárhová!-felelte. 
-Mellesleg kezd szaga lenni!
-Milyen szag?-kiáltott fel.
-Halálszag!-feleltem. 
-Jaj,jó! Vidd az állatklinikára!-jött a hülye ötlete. 
-És mit szól a főnököd?
-Már biztos elment! Van egy tartalék kulcs a kuka mögött.
-Ah,nem fogod elhinni,mint mondott,hogy hová vigyelek!-nyújtottam oda Derek-nek a telefont. 
-Megtaláltad?-kérdezte Scott-tól. Mivel nem hallottam mit mondd Scott próbáltam következtetni.
-Figyelj! Ha nem találod meg,akkor nekem végem van,érted?-megint valami válasz.
-Akkor gondolj erre! Az alfa akaratod ellenére kihívott és ismét megteszi és akkor vagy te ölöd meg őt vagy ő öl meg téged! Ha élni akarsz,szükséged van rám! Találd meg a töltényt!-mondta és kinyomta a telefont. 

Scott

Be akartam menni Kate szobájába,amikor megszólalt a riasztója. Megjelent mögöttem.
-Olyan vagy mint egy elveszett kölyökkutya!
-A fürdőszobát keresem!-feleltem. 
-Fürdőszobát? És ez annak látszik?-fonta karba a kezét maga előtt. Hátrafordultam és alaposan megnézte.
-Nem!-válaszoltam.
-Nem!-ismételte meg.-Használd a vendég szobát!-mutatott egy másik ajtóra. 
-Oké,köszönöm!-mosolyogtam rá. Elindultam a vendégszoba irányába,de visszafordultam egy pillanatra. Rám nézett és továbbküldött. Beléptem a vendégszobába és megláttam a táskát Kate ágya alatt. Becsuktam az ajtót és kivettem az ágy alól a táskát. Megtaláltam benne a farkasölőt. Elraktam egy töltényt a zsebembe és visszatettem mindent a helyére.

Stiles

Mondjuk azt,hogy Derek szokás szerint,már megint bajba kever.
-Mondd neked valamit a kék sisakvirág?-kérdeztem tőle. 
-A farkasölő egy fajtája! El kell hoznia a töltényt!-válaszolta.
-Miért?-kérdeztem. 
-Mert anélkül meghalok!-na most kiakadjak?

Scott

-Ó,most már ideje mennem! Kösz a vacsorát!-válaszoltam. 
-Nem,nem! A desszert még hátra van! Jobban meg akarlak ismerni! Ülj le!-utasított Kate. 
-Jó!-ültem vissza.
-Allison mondta,hogy az állatorvosnál dolgozol!
-Meséltem,hogy tetted sínbe a kutya lábát.
-Igen!-SMS-em jött.
Stiles: Ide kell jönnöd! MOST!
-Mit gondol a támadásokról? Van ötlete?
-Mindenki azt mondja,hegyi oroszlán volt!-Kate kinevetett. Őszintén. Én is röhögtem volna magamon.
-Ritka nagy példány lehetett!
-Te mit gondolsz Scott?
-Nem tudom! Nálunk általában cicák meg kutyák vannak,nem vadállatok!-feleltem.
-Nem volt még dolgod veszett kutyával?-nemet intettem. 
-Nem!-erősített meg Chris.-Én kutyák közt nőttem fel. Az egyik elkapta a veszettséget egy denevértől,a harapás miatt volt. Az emberek azt hiszik,hogy gyorsan halnak meg vagy vesznek meg,de nem. Ez fokozatos. Az első fázisban megváltozik a magatartása. Nyugtalan lesz. Az emberek azt ismerik,amikor bevadul. Ilyenkor támad. Nekimegy mindennek,ami mozog. Tudtad,hogy ha a veszett kutyát bezárják,akkor átharapja a rácsot,akkor is ha beletörik a foga?-megráztam a fejem.-Akár a saját gerincét is eltöri. El tudod képzelni milyen erő kényszerítheti erre? Teljesen átalakul a természete és az ártatlan állatból vérszomjas,ádáz gyilkos lesz! És mindez egyetlen harapástól!
-De a kutya meghalt,nem?-kérdezte Allison.
-Igen,mert a nagyapád lelőtte!-válaszolt Mrs. Argent. 
-Hogy véget vessen a kínjainak!
-Mert túl veszélyes volt. Egy fékevesztett élőlény jobb holtan.-nézett rám Chris.

Stiles


Derek belökdösött a rendelőbe.
-Jó!-mondtam neki.-Ezen a nyavalyán segítene valami gyógynövény és egy kiadós alvás!-vetettem fel az ötletem. 
-Ha a fertőzés eléri a szívemet,akkor nekem végem!
-A pozitív fogalma kimaradt a szótáradból,igaz?
-Nem ér időben ide a tölténnyel!Az utolsó menedék!-nyúlt bele a fiókba. Kezdtem komolyan megijedni.
-Konkrétan?
-Levágod a karomat!-emelte fel a kezében tartott elektromos fűrészt. A levegő is a torkomon akadt.

Scott


Allison lehozta az emeletről a táskámat,mikor épp indulni készültem.
-Hidd el,annyira sajnálom!-szabadkozott.
-De mit?
-Azt,hogy ilyen ijesztően kínos vacsora még nem volt az ijesztően kínos vacsorák történetében!-mosolygott. 
-Nem,nem ez volt a legrosszabb! Inkább az,amikor a szüleim közölték,hogy elválnak! Ez legfeljebb csak a második!-rám mosolygott és közel húzott magához.
-Figyel az apád!-suttogtam.
-Jó!-felelte.
Megcsókolt. Rámosolyogtam és éppen indulni akartam,amikor Kate megállított.
-Várjatok egy percet,srácok!-sétált oda hozzánk.
-Mi van?-kérdezte Allison. 
-Öhm,kérdeznék valamit Scott-tól!
-Tőlem?-lepődtem meg.
-Igen,tőled!-csukta be az ajtót. 
-Oké!
-Öhm,mit vettél ki a táskából?-mosolygott rám. 
-Mi?-néztem nagyot. 
-A táskám! Mit vettél ki belőle?-ismételte meg.-Akarod,hogy megismételjem a kérdést,hogy érthetőbb legyen?
-Miről beszéltek?-lépett oda Chris is. 
-Nyitva találtam a táskámat a vendégszobában,de mikor elmentem csukva volt és Scott járt bent a fürdőben. Kiment és a táska nyitva volt!
-Ő nem vett ki semmit!-cáfolta Allison.
-Valamit kivettek a táskámból! Jó,nézd! Nem akarlak vádolni Scott,mert tényleg imádom ezeket a csodálatosan barna szemeket. Nem tudom,hogy lopós vagy-e,kíváncsi vagy ostoba,de kérlek felelj a kérdésre! Mit vettél ki?
-Semmit,esküszöm!-válaszoltam. 
-Be is tudod bizonyítani?
-Te komolyan beszélsz?-akadt ki Allison. 
-Megmutatnád mi van a zsebedben?
-Apa!-nézett Allison az apjára. 
-Rajta Scott! Bizonyítsd be,hogy tévedek! 
-Ó,én bebizonyítom!-vágott közbe Allison.-Nem Scott turkált a táskádban. Én voltam. 
-Te?
-Uhum,én!-mutatott fel egy ószeres zacskót. Totálisan döbbenten néztem Allison-ra. Aztán észrevettem,hogy még mindig ott áll Kate és az apja,szóval totál zavarba jöttem. Kiléptem a házból és mosolyogva ültem fel a biciklimre. 

Stiles



Beindítottam azt a rohadt fűrészt,de rosszul is lettem.
-Ó, jézusom! Mi van ha elvérzel?-tettem fel a kérdést,miközben Derek a karját szorította el. 
-Begyógyul,ha működik!-felelte. Már sírhatnékom volt,komolyan mondom.
-Nézd,nem tudom,hogy képes vagyok-e rá!
-Miért nem?
-Mert nem bírok a húsba vágni,csontot fűrészelni és nem bírom a vért!-ismertettem ezeket a roppant fontos dolgokat.
-Elájulsz a vár látványától?
-Nem,de a levágott kar látványától talán igen!-emeltem fel a hangom. 
-Rendben! Mit szólsz ehhez? Vagy levágod a karom vagy én vágom le a fejed!-vetette fel nem túl kellemes ötletét.
-Jó,tudod,hogy nem dőlök be a fenyegetéseidnek!-akadtam ki,mire megfogta az ingem és az asztalra rántott.-Ó,egek! Jó,rendben vettem,megteszem!-egyeztem bele. Láttam,hogy kezd egyre rosszabbul lenni Derek.-Mit csinálsz?-kérdeztem,de már tudtam is a választ. Vért hányt. Hirtelen felfordult a gyomrom.-Ó,szent ég! Mi ez?
-A testem próbál regenerálódni!
-Nem végez valami jó munkát!
-Muszáj megtenned!
-Őszintén nem hiszem,hogy menne!-akadtam ki újra.
-Csak csináld!-ordított rám. Megfogtam és a kezére helyeztem a rohadt fűrészt.
-Jó rendben,csinálom! Csinálom!-győzködtem inkább magam,mint Derek-ot. 
-Stiles!-kiabált valaki.
-Scott?-könnyebbültem meg,mikor megjelent az ajtóban.
-Mi a jó fenét csinálsz?-akadt ki. Hát kösz szépen! Megint én kapom a lecseszést.
-Megmentettél a sírig tartó rémálomtól!-mosolyogtam rá.
-Elhoztad?-kapcsolódott bele a beszélgetésbe Derek is. 
Scott odaadta a töltényt Derek-nek,ő pedig bámult rá.
-Mit akarsz azzal?-kérdeztem.
-Én most..én most..-nem tudta befejezni,mert összeesett.
-Nem,nem,nem,nem!-kiabált Scott. A töltény begurult az egyik szellőző aknába,Scott pedig próbálta kiszedni. Én addig Derek-ot próbáltam élesztgetni.
-Derek!Derek gyerünk,ébredj fel!-ütögettem az arcát.-Scott mi a francot csináljunk?-pánikoltam be. 
-Nem tudom! Nem érem el!-válaszolt. 
-Nem ébred fel! Azt hiszem haldoklik. Azt hiszem meghalt!-kiabáltam.
-Nyugodj már meg!-kiabált ő is.-Megvan!-ugrott fel a földről. 
-Kérlek nem ölj meg érte!-szóltam Derek-hez és behúzta egyet neki. Nagyon nagy fájdalmat okoztam magamnak. 
-Add ide!-szólt Scott-nak,aki segített neki felállni. Leharapta a töltény tetejét,kiszórta belőle a port és meggyújtotta. Mikor az elégett,lesöpörte a tenyerébe és a sebbe szórta. Hangosan ordított és a földre zuhant. Hatott a növény,mert az egész seb eltűnt.
-Ez nagyon király!-csaptam a levegőbe. 
-Jól vagy?-kérdezte Scott. 
-A szörnyű kíntól eltekintve!
-Szerintem ha gúnyolódik az akkor igazán az egészség jele!-szólaltam meg. Gyilkos pillantást vetett rám.
-Jó megmentettük az életedet! Ez azt jelenti,hogy leszállsz rólunk! Világos?-érdeklődött Scott.-Mert ha nem,visszamegyek Allison apjához és elmondok neki mindent!-fenyegette. 
-Te bíznál bennük? Gondolod,hogy segítenek?-vágott vissza Derek.
-Miért ne? Sokkal kedvesebbek,mint te!
-Jó,megmutatom milyen kedvesek!
-Hogy érted?-esett kétségbe Scott. 

Derek


Scott túl naiv srác. Bedől az Argent családnak,csak mert szerelmes Allison-be.
-Mit csinálunk mi itt?-kérdezte,de ahelyett,hogy válaszoltam volna,elindultam a kórházba. Követett. Benyitottam egy szobába. Besétáltunk rajta.
-Ő kicsoda?-kérdezte.
-A nagybátyám! Peter Hale. 
-Ő is,mint te,vérfarkas?
-Az volt. Ma már embernek is gyatra. Hat évvel ezelőtt a húgommal az iskolában voltunk! A ház lángra lobbant,tizenegyen ragadtak benn,ő volt az egyetlen túlélő!
-És miért gondolod,hogy ők gyújtották a tüzet?-tette fel a kérdést Scott.
-Mert csak ők tudtak rólunk!
-Akkor volt rá okuk!-na most kitépném olyan szívesen a torkát. 
-Például mi?Mondd meg,mi jogosítja fel őket erre?-kérdeztem és megfordítottam Peter-t az égett arcát megmutatva. -Azt mondják,csak felnőtteket ölnek,ha cáfolhatatlan bizonyíték van,de a családban normál emberek is meghaltak a tűzben. Ezt teszik ők és Allison is ezt fogja tenni!-világosítottam fel.
-Mit csinálnak itt? Hogy kerültek ide?-jelent meg az ajtóban egy nővér. 
-Már megyünk!-válaszoltam. 

Allison



Kisétáltam a házból,hogy telefonálni tudjak.
-Szia,öhm..gondoltam talán beszélhetünk,mielőtt lefekszel. Csak bocsánatot kérek még egyszer. Az estéért. Majd hívj!-tettem le a telefont. Épp indultam volna befelé a házba,amikor üvegszilánkra léptem. Odasétáltam az autóhoz és ott is találtam belőle. Ki voltam akadva.

Eközben Kate:
-Amelyik rám támadt az nagy volt,termetes és erős. Amelyiket meglőttem az vékony és gyors. 
-Nyilván ő Derek Hale!-szólt közbe Chris. 
-Ez biztos?
-Majdnem!
-Honnan tudjuk,hogy csak ketten vannak?
-Nem tudjuk,még! De ha Derek még életben van,elvezet az alfához!-mondta Chris,én pedig meggyújtottam a tüzet.
-Hmm,kapd el a vezért,aztán a falkát!
-Az írás szerint járunk el!
-Te meg az írás!
-Oka van,hogy megalkották Kate!
-Persze! Én mindig betartom a törvényt.-feleltem,majd bedobtam az égő gyufát a kandallóba,ami lángra lobbant. 

2014. november 19., szerda

Külön rész! :)

Sziasztok!
Most nem rendes résszel készültem nektek,hanem egy kis jellemzéssel a szereplőkről!A valódi és karakterbeli szereplőkről!Tehát röviden összefoglalom a Teen Wolf-ban szereplő emberek sorozatban való szerepüket! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)

Főszereplők:

Scott McCall: a sorozat főhőse.Vérfarkassá válik a sorozat elején.Kihasználja az új természetfeletti képességeit és ő lesz az iskola lacrosse-csapat társkapitánya.Szerelmes lesz Allison-be,akiről megtudja,hogy vérfarkasvadász családból származik. A karaktert Tyler Posey alakítja.

Allison Argent: Scott barátnője.Eleinte nem tudja,hogy Scott vérfarkas,illetve,hogy családja vérfarkasokra vadászik.Később apja,Chris elkezdi őt is vadásszá képezni. Allison tehetséges az íjászatban. A karaktert Crystal Reed alakítja.

Stiles Stilinski: Scott legjobb barátja.Régóta tetszik neki Lydia Martin. Apja a seriff és gyakran beleavatkozik az ügyibe,Scott-al együtt. A karaktert Dylan O'Brien alakítja.

Derek Hale: vérfarkas-a vérfarkaslétet genetikailag örökölte. Scott korábbi mentora.A családját elvesztette,amikor a házukat felgyújtották.Azért tért vissza Beacon Hills-be,hogy megkeresse nővérét,ám csak a holttestét találja meg. A karaktert Tyler Hoechlin alakítja.

Lydia Martin: Jackson ex barátnője. Allison-nal jó barátok.Eleinte nagyon népszerű az iskolában.Nagyon sokat segít Scott-éknak. Akarata ellenére talál holttesteket. A karaktert Holland Roden alakítja.

Jackson Whittemore: a lacrosse-csapat korábbi kapitánya,most társkapitány. Lydia-hoz hasonlóan ő is népszerű.Szülei örökbe fogadták. A karaktert Colton Haynes alakítja.

2014. november 18., kedd

7.rész/Magic Bullet(I/II)

Kate

Épp az autómat vezettem Bacon Hills felé,amikor a rádióban érdekes híreket hallottam.
-További híreink:a helyi hatóságok még mindig csak találgatnak a Bacon Hills-i állattámadásokról!-ezen komolyan csak nevetni tudok.Hogy a francba lehetnek ennyire őrültek,hogy egy nagy farkast nem vesznek észre.Kikapcsoltam a híreket és inkább egy pörgős számra váltottam.A visszapillantó tükörbe egy kis szájfényt kentem a számra.Épp dúdolgattam a számot,mikor kezdett furcsa lenni ez a nagy csend.Egyre jobban gyanakodtam,majd a kocsit is leállítottam,mert kihajtott elém egy barom.
-Szép munka Kate! Szép!-szidtam magam,amiért ennyire figyelmetlen voltam.Hirtelen minden elcsendesült és egyszer csak betörte egy kéz az ablakomat és ki akart rángatni,én viszont fogtam a puskám és lőttem.Elengedett,majd egy szaltóval kiugrottam a kocsiból és körülnéztem.Tudtam,hogy egy farkas volt és azt is,hogy ki.
-Gyerünk!Hol vagy?-lőttem egyet a levegőbe fenyegetés képen.

Scott
Az éjszaka közepén egy lövés és egy üvöltés zavart meg.Tudtam,hogy ki az,ezért gyorsan kikeltem az ágyból,felöltöztem és indultam is.

Kate
Betettem az autómba a fegyvert és egy másikat vettem elő.Ez a puska sokkal nagyobb és jobb volt.Vas füves tölténnyel működött.

Chris
-Mi történt?-kérdezte Allison az éjszaka közepén.
-A nagynénéd Kate üzent,hogy menjek érte!-válaszoltam,ami részben igaz volt.
-Hajnali kettő van! Biztos minden rendben?-kérdezett vissza.
-Igen,csak valami gond van a kocsival!
-Semmi komoly ugye?
-Nem,nem!Most menj vissza aludni!-miután Allison visszament a szobájába,elindultam Kate-hez.

Derek
Épp a Bacon Hills-i sikátorban voltam,amikor vérnyomokra bukkantam.A tűzlétrán meg is láttam egy farkast.Száz százalékban biztos vagyok,hogy vadász sebezte meg.Egy hülye ötlettől vezérelve a farkas nyomába eredtem.Siettem,hogy mielőtt még teljesen eltűnne utolérjem.A háztetőn voltam,mikor egy lövést kaptam a karomba.Zuhantam körülbelül 3 emeletet és nagy zökkenéssel a földre zuhantam.Próbáltam felülni,ami elég fájdalmas akciónak bizonyult.

Eközben Kate:
Tudtam,hogy telibe találtam a farkast.Már épp indulni készültem a kocsihoz,mikor megláttam Chris autóját.
-Szállj be!-utasított.
-Azt sem mondod,szia,örülök,hogy látlak?-kérdeztem kicsit gúnyosan.
-Csak annyit mondok,kérlek tedd el azt a puskát,mielőtt meglátja valaki!
-Chh...az én imádott bátyám!Egyébként ketten vannak!
-Az alfa?-kérdezte.
-Nem tudom,de az egyik meg akart ölni!
-Az egyik elvezet minket a másikhoz.Ha meghal akkor nem teheti!-hát szép!Még ilyenkor is csesztetnie kell.
-Aligha ölhetném meg bármelyiket,ha ők ölnek meg előbb!-már tényleg kezdtem ideges lenni.
Ezen már Chris is elgondolkodott.
-Meddig fog tartani?-kérdezte végül.
-48 órát adok!Ennyi!-mondtam,majd beszálltam a kocsiba.

Allison
Sikoltva szaladtam be Kate szobájába és a nyakába ugrottam.
-Csak egy éve,hogy nem láttalak,de már is szupermodell lett belőled!-mondta Kate.-Nézzenek oda!Utállak!-tette még hozzá poénkodva.
-Még nem is zuhanyoztam!-válaszoltam neki.
-Drágám te kiütsz mindenkit és nagyon remélem,hogy a fiúk kiverik érted egymás fogát!
-Hát van egy!-mosolyogtam.
-Azt mondod egy?Millióan kéne,hogy legyenek.-erre mindketten nevettünk.
-Segítsek kicsomagolni?-ajánlottam fel,de Kate a kezem után nyúlt és megfogta.
-Ne azt nem!Látod még te gyönyörű lettél én leragadtam a halálos kungfu fogásoknál!-szabadkozott az előbbiért.Mind ketten nevettünk.
-Bocsánat drágám,nem akartam durva lenni!
-Semmi gond!Mond minden rendben a kocsival?-kérdeztem végül rá.
-Ő,igen,csak be kellett bikázni!-mivel nem értettem mit is jelent rákérdeztem.
-Beindítani?-erre a kérdésemre nem kaptam már választ.

Scott
Már a lábamat ráztam idegességemben a teszt miatt,mikor Stiles meglökte a vállam.Hátra fordultam.
-Ha nem Derek az alfa,ha nem ő harapott meg,akkor ki volt?-kérdezte.
-Nem tudom!-adtam az egyszerű,de igaz választ.
-Az alfa ölte meg a buszsofőrt?-érdeklődött tovább.
-Nem tudom!
-Allison apja tud róla?-kérdezte,ami már kezdett felidegesíteni.
-Nem tudom!-kiabáltam Stiles-re.
Megkaptam a tesztpapírt és 1-es. A tanár többet vár tőlem.
-Öreg,többet kéne tanulnod!-magyarázott Stiles.-Csak vicceltem. Scott csak egy felmérő,majd kijavítod!Segítsek tanulni?-kérdezte.
-Ne!Ma Allison-al tanulok suli után!
-Helyes tesó!-komolyan mondom,az őrületbe kerget.
-Csak tanulunk!
-Á,nem fogtok!-cáfolta Stiles.
-Nem fogunk?
-Nem,ha engem ilyen simán lepasszolsz és ma odamész hozzá és ha kihagyod ezt a kolosszális
lehetőséget én esküszöm,hogy kiheréllek téged!
-Oké!Csak ne zaklass a kérdésekkel!
-Rendben nincs több kérdés!Nem dumálok sem az alfáról,sem Derek-ről. Főleg róla nem.A frászt hozza rám.-ezzel le is zártuk a témát.

Derek
Sétáltam az iskola folyosóján és Scott-ot kerestem.Az egyik srác a szekrényében pakolászott én pedig odamentem hozzá.
-Hol van Scott McCall?-kérdeztem végül.
-Miért kéne válaszolnom?
-Mert udvariasan kérdeztem,de csak egyszer teszem.
-Oké nagyfiú,van egy ötletem.Elárulom hol van,ha elárulod,mit adsz neki?-komolyan ez meg van csavarodva.-Mi az:Talán HNH?
-Szteroid?
-Nem.Habos kakaó.Szerinted mi a francról beszélek?-kérdezte ingerülten.-Mindegy.Ami azt illeti,bármi is legyen az a cucc én nem próbálnám ki.Elég szarul nézel ki.-lenéztem a kezemre és megláttam,hogy folyik le rajta a vér.
-Megtalálom egyedül is!-indultam volna,de a kölyök visszarántott.
-Nem,még nem végeztem.-megfogtam és a szekrényekhez nyomtam.A körmömet belemélyesztettem a nyakába és otthagytam.Megálltam az egyik sarokban és vártam.

Lydia
-Ma átmegy hozzád Scott?
-Igen együtt tanulunk!
-A csak tanulunk-nak sohasem tanulás a vége!-világosítottam fel Allison-t.-Olyan,mint a pezsgőfürdő,egyikőtök úgyis felpezseg!
-Halljam,mit akarsz mondani!
-Csak azt,hogy figyelj,hogy öltözzön be!Hahó hófehérke a gumiról beszélek!-mosolyogtam rá Allison-ra.
-Megőrültél?Az első randi után?
-Ne légy már ilyen prűd!Adj egy kis ízelítőt!-simítottam meg a vállát.
-De..de mennyi az a kis ízelítő?
-Te tényleg belezúgtál mi?-tapintottam a lényegre.
-Csak...csak ő olyan más!Mikor ideköltöztünk elhatároztam,hogy nem lesz barátom a koleszig!Sokat költöztünk,de aztán találkoztam vele és ő egészen más!Nem,nem tudom megmagyarázni!-jött zavarba.
-Én igen!Eláraszt a fenilatilamin!
-Mi?-nevette el magát.Ezek szerint nem hallott még erről a kifejezésről.
-Megmondom mit tegyél!Mikor jön át?-kérdeztem.
-Rögtön suli után!-éppen becsengettek,ezért nem tudtam tovább magyarázni Allison-nak.

Stiles
derek & stiles - teen wolf
Már vége volt a sulinak és szaladtam a jeep-hez,hogy hazahúzhassak.Kihajtottam a kijárathoz,amikor Derek jelent meg a kocsi előtt.Kurvára megijedtem.Nem normális,el is üthettem volna.
-Úristen!-kiáltottam fel inkább csak magamnak.Elkezdtem dudálni,de látszólag nem jó passzban volt.Szerencsére megjelent a megmentő,Scott. Derek összeesett.Már átkoztam magamban a napot,amikor megszületett.
-Ezt nem hiszem el!Mindenhol ott van?-vertem a kormányt.
-Mi van már?-szaladt oda Scott,én pedig vettem a fáradságot és kiszálltam a kocsiból.
-Mi a fenét keresel itt?-érdeklődött Scott.
-Meglőttek!
-Nem néz ki túl jól,tesó!-vágtam oda Scott-nak,mintha nem látná,hogy gáz van.
-Miért nem gyógyulsz?
-Nem megy!Valamilyen különleges golyó volt!-ezen kiakadtam.
-Mi?Ezüstgolyó?
-Nem,te idióta!-morgott rám Derek.
-Várj!Szóval erre mondta,hogy 48 órát ad!-esett le Scott-nak a tantusz.
-Mi?Ki mondta a 48 órát?
-A nő,aki rád lőtt!-Derek-nek kékké kezdett változni a szeme.Scott kiakadt.
-Mit csinálsz?Hagyd abba!
-Ezt próbálom elmondani,de nem megy!
-Derek...állj fel!
Egyre és egyre idegesebb lett mindenki.Ez a lőszer elég heves farkasreakciót váltott ki Derek-ból. Vajon mit takar a 48 óra?Meg fog halni?Azt nem fogjuk engedni!

Derek
tumblr_m7iwkud6qi1rooebp.gif (245×218)
-Segíts!Berakjuk a kocsiba!-hallottam Scott hangját,amit Stiles-el parancsolgatott.
-Tudd meg,milyen golyót használt!
-Mégis,hogy a fenébe tudjam meg?-értetlenkedett.
-A nő egy Argent!Ő is vadász!
-Miért segítsek neked?-már megint kezdte ezeket a dedós dolgokat.Mondjuk,valószínű,hogy nélkülem egy hétig nem tudna életben maradni.
-Mert szükséged van rám!
-Jó...megpróbálom!-egyezett végül bele.Nahát,nem tartott ez olyan sokáig.
-Hé,vidd el innen!-szólt oda Stiles-nek.
-Annyira utállak ezért!-vágta be a hisztit Stiles.

Scott
Untitled
(Ez a kép csak azért,mert nem találtam ide valót! :( )
-Hé,ő hogy került ide?-jött oda hozzám Allison.
-Mert most Stiles fuvarozza!Ő hosszú történet!-próbáltam menteni a menthetőt.
-Nem azt mondtad,hogy nem vagytok barátok?
-Nem...tényleg ő...azért még tanulunk együtt nálatok otthon?-tértem rá egy feltehetőleg nyugodt témára.
-Persze!
-Jó!Szia!-pusziltam meg az arcát.
-Várlak!-mondta Allison,én pedig fogtam magam és leléptem.Odafutottam a biciklimhez,ám Jackson ideges és furcsa tekintetét pillantottam meg,ami éppen engem vizslatott.Nem szerettem volna tudni,hogy épp mi jár a fejében.Tekertem amilyen gyorsan csak tudtam Allison-ék házához és így pont akkor értem oda,amikor ő is.
-Ezt mégis hogy?Ugyanakkor értél ide ,mint én!
-Ó..hát mert levágtam az utat és így nagyon rövid volt!-mentettem ki magam.
-Mi van veled ma?Csak mert olyan furcsa vagy!
-Csak mert stresszelek a suli miatt!Idén nem megy valami fényesen!
-Nem megy fényesen?-kérdezett vissza Allison.
-Igen,pontosan!
-Kezdjük talán az irodalommal?-nevette el magát Allison,majd kinyitotta az ajtót.Gondolkoztam egy kicsit,hogy jó ötlet lesz-e bemenni,de Allison megelőzött.
-Nyugi,órákig nem jönnek haza!Gyere!
Allison felvezetett egyenesen az emeletre a szobájába.
-Még mindig csomagolok!-szólalt meg végül.
-De már több,mint egy hónapja itt vagy!
-Nem sietem el!-nevetett.
-Hé,ő szóval arra gondoltam kezdjük a...történelemmel!-mondtam volna tovább,de Allison közeledni kezdett ÚGY és nem tudtam ellenállni.Csókolózni kezdtünk,de kis idő múlva ezt is meg kellett szakítani a hülye farkaskörmeim miatt.
-Mi a baj?
-Semmi csak én nem akarom,hogy úgy érezd,hogy meg kell tenned valamit,amit nem akarsz!
-És ha nem teszek semmit,amit nem akarok?És te?
-Ezt most komolyan kérdezed?
Megint megcsókolt,ám most a rohadt mobilom miatt kellett megszakítani.
-Ezt most felveszed?
-Igen,lehet hogy Stiles hív!Hangpostára megy,remélem!
Tovább kezdett csókolni,ám én megint elszúrtam a kezem miatt.
-Várj!-rántottam ki a kezem a takaró alól.Mikor megláttam,hogy már nincsenek körmeim,legszívesebben átkoztam volna a napot,amikor kimentem Stiles-el az erdőbe. Allison leszállt rólam és felült.
-Ó,talán jobb,ha mégis felveszem!-vettem ki a telefonom a zsebemből.
Megtaláltad már!-állt benne az üzenet.

Stiles
sterek | via Tumblr
Gondoltam írok Scott-nak egy sokatmondó üzenetet,mert a mobilját nem képes felvenni.A válasz pedig nem volt más,mint hogy több idő kell neki.Mégis meddig kell még a napomat Derek-el töltenem.Esküszöm halálra rémít.
-A fenébe!-reagáltam az üzenetre.-Hé,nehogy már elvérezz az ülésen,jó?-mondtam idegesen Derek-nek. Nem kedvelem és ezt tudja is,mivel kölcsönös az érzés.-Mindjárt ott vagyunk!
-Hol ott?-kérdezett vissza.
-A házadnál!-mondtam meg neki az úti célt.Mit gondolt virágot szedni megyünk?
-Mi?Nem vihetsz oda!
-Nem vihetlek a saját házadba?-akadtam ki.
-Nem,mert nem tudom megvédeni magam!
Fogtam magam és leparkoltam az út szélére.
-Mi lesz,ha Scott nem találja meg a varázsgolyót?Hm?Akkor meghalsz?
-Még nem!Van egy utolsó menedék!-komolyan mibe csöppentünk bele.
-Mi van?Ezt hogy érted?Miféle utolsó menedék?-most már tényleg kezdtem rohadtul ideges lenni.Felhúzta a pulcsit a kezén és hát eléggé undorító látvány tárult elém.
-Ú,jesszusom!Mi ez?-hánytam el majd nem magam.-Ugye nem fertőző?Figyelj,inkább szállj ki!-mutattam az ajtó felé.
-Indítsd el a kocsit!MOST!
-Szerintem nem vagy olyan állapotban,hogy parancsolgass!Sőt,ha akarnám,simán kitehetném a vérfarkas szűröd az út közepére,hogy ott pusztulj el haver!-keltem ki magamból.
-Indítsd a kocsit,vagy esküszöm,hogy kitépem a gigád!-nézett rám elég jelentőség teljesen.Oké most azért egy kicsit berezeltem.Fogtam magam és beindítottam a motort,majd el is hajtottam az út széléről.

Allison
Elég furcsa nekem ma Scott. Mintha kicserélték volna.
-Kikapcsoltam,ne haragudj!-odaültem Scott mellé,aki épp egy képet nézegetett.
-Ő itt ki?-mutatott a nőre a képen.
-Kate,apám húga.Mintha a nővérem lenne.Tegnap este jött!-válaszoltam a kérdésére.
-Tegnap este?
-Igen és volt valami gond a kocsijával úgy tudom!
-Ismerősnek tűnik!
-Mert itt élt Beacon Hills-ben. Lehet,hogy már láttad.
A képet letette,majd egy köteg fotóhoz nyúlt.
-Ezeket te csináltad?
-Amikor még fotósnak készültem!
-Jó képek!
-Nem,nem jók!Abbahagytam,mert béna vagyok!Rossz beállítás,rossz a világítás.Aztán gondoltam inkább festek!Az is rémes volt!Aztán próbálkoztam a költészettel!Az ISZONYÚ,dicséret lenne a verseimre.
-És,miben vagy jó?-tette fel végre a kérdést Scott.
-Megmutatom,ha megígéred,hogy nem nevetsz!-erre csak elmosolyodott és követett a garázsba.
-Erre már országos díjat is kaptam és az apám azt akarta,hogy folytassam,de nem is tudom valahogy nem szerettem.Ígéred,hogy nem nevetsz?-tettem fel a kérdést.
-Ígérem!-pillantott rám.Visszaugrott,mikor ráfogtam a fegyvert.-Mi a fene az?-kiabált.
-Egy csigás íj,de persze nyíl is kell bele,hogy valóban ártani tudjon!
-Szóval ebben vagy jó!Íjászatban!-döbbent le.
-Azt mondtad nem nevetsz!-biggyesztettem le a szám.
-Hidd el,nem nevetek!-hatásszünetet tartott és az elzárt fegyvereket kezdte nézni.
-Oh,ezt meg kell magyaráznom!Nem vagyunk szeparatista fegyvermániások!Az apám fegyvereket ad el a rendőrségnek!-mutattam rá a halom különböző puskára.
-Oh az jó!És te is belépsz a családi bizniszbe?-kérdezte kicsit félénken.
-Nem tudom!Mondd meg te!-fogtam meg a kezét.-Szerinted dögös lennék fegyverrel?-mosolyogtam rá,majd közelebb húztam magamhoz.
-Inkább nélküle!-csókolt meg.Csókunkat megszakította az ajtó nyitódása. Scott és én gyorsan a kocsi mögé bújtunk és reménykedtünk,hogy apa nem szúr ki minket.
-Hé Chris!Emeld meg a hím soviniszta segged és segíts becipelni!-kiabált Kate apának.
-Már megyek is!-szólt apa.Már kezdtem megkönnyebbülni,amikor apa az ajtónak támaszkodva ránk nézett.
-Esetleg segítenétek?-kérdezte látszólag nem túl boldogan.