1. rész - Wolf Moon

Stiles

Épp a szobámban ültem, és néztem a tévét. Valami unalmas műsor ment, ami igazából szórakoztató hatást akart volna kelteni, de olyan elcsépelt poénok voltak benne, hogy inkább már csak kínból néztem. Hát, igen. Ilyen unalmasan telt az utolsó estém a nyárból. Legalábbis, ilyenkor még ezt hittem.
A konyhába igyekeztem, hogy hozzak magamnak egy kis rágcsálnivalót, amikor meghallottam, hogy csörög a telefon, apa pedig épp fel akarja venni. Az ő hívásait szeretem lehallgatni, ugyanis ő a Seriff, és kicsit sem unalmas munkája van. Igazából legbelül mindig is érdekelt a nyomozás. Hogy milyen lehet az, amikor a különböző eseményszálakat a megfelelő sorrendbe rakod, és aztán kitisztul a kép. Megfejtettél egy ügyet, ami annyira komoly, hogy rád, a Seriffre bízták. Milyen lehet az, amikor nincs egy unalmas perced, hanem állandó nyomozásban vagy, és ezzel segítesz az embereken. Mindig is bele akartam kóstolni ebbe a világba, de amikor egy kicsit is beleszóltam apa ügyeibe, ő azonnal leállított. Szerinte ugyanis abból semmi jó nem sülne ki. Végül is, igaza van.
Észrevétlenül átsiettem a nappaliba, majd ott a fülemhez emeltem a vezetékes telefont, és hallgattam apám és egy számomra idegen férfi beszélgetését.
-Mr. Stilinski, óriási katasztrófa történt!
-Mondja, Mr. Ramis!
-Itt, a Beacon Hillsi erdőben gyilkosság történt!
-Gyilkosság?!
-Igen, uram. A tettes azonosítatlan, de megtaláltuk a holttestet!
-Hívjanak erősítést, és győződjenek meg arról, hogy az áldozat tényleg halott-e!
-Sajnos ez biztos... Ugyanis nem az egész holttest van meg...
-Akkor?
-Csak a fele.
-Francba... Azonnal hívok erősítést, és én magam is kimegyek a helyszínre! Meg kell találnunk a tetemet! Valamint a gyilkost is el kell kapnunk!
-Értettem, Mr. Stilinski!
A vonal ezután megszakadt, és hallottam, hogy apa a nappali felé jön.
Rendben Stiles, csak viselkedj természetesen... Csak viselkedj természetesen... Menni fog...
-Ó, apu! - köszöntöttem, vagy mi. - Mit csinálsz?
-Az most nem a te dolgod. Maradj csak itthon, és aludj, holnap iskola! Addig is én elmegyek, mert egy fontos ügyet kell elintéznem.
-Rendben... Akkor én megyek is vissza a szobámba – mutogattam a szobám irányába.
-Helyes – mondta, majd már indult is ki az ajtón.
Visszasétáltam a hálószobámba, majd az ablakból néztem, hogy a seriffnek járó kocsival elhajt. Amikor már az autó elhagyta a látóköröm úgy döntöttem, izgalmassá teszem ezt az estét. Elvégre ez az utolsó este az idei nyárból. Különlegesnek kell lennie, és mi lehetne különlegesebb egy veszéllyel teli éjszakánál, amit a barátoddal töltesz? Éppen ezért felhívtam Scott-ot, de ő nem vette fel a telefont. Ezért fogtam magam és a slusszkulcsom, majd rohantam ki a
dzsipemig. A sötétben vezettem, és közben másra sem tudtam gondolni, csak hogy milyen oltári lesz a ma este! Scotték házához mentem, ami nem mesze van tőlünk. Scott McCall egyébként az a srác, akit évek óta a legjobb barátomnak hívhatok. Most szívesen ide is tenném, hogy a mi duónkról az egész iskola tud, hiszen fergeteges páros vagyunk, mert nem csak viccesek, de jóképűek és menők is vagyunk, de akkor hazudnék... Bár nem teljesen... Igaz, hogy menők nem, de viccesek és jóképűek vagyunk, csak ezt még a suli diákjai (na meg a többi ember) nem vette észre.
Ahogy megérkeztem, gondoltam, csinálok egy hatásos belépőt.

Scott

Már este volt,amikor a lacrosse ütőmet varrtam meg. Ledobtam az ágyra,majd végeztem pár húzódzkodást.

Majd fogat mostam,és egy furcsa hangot hallottam.Fogtam egy baseballütőt,felöltöztem és kimentem megnézni,hogy mi/ki az.Nem kicsit féltem,viszont amikor Stiles lelógott a tetőről a szívbajt hozta rám.

-Stiles mi a francot csinálsz?-ordítottam.

-Nem vetted fel a mobilt!Miért van nálad az ütő?

-Azt hittem,hogy egy betörő!

-Betö..Jahh jól van,tudom,hogy késő van de ezt hallanod kell!Az apám húsz perce ment el,behívták.Mindenkit behívtak a Baconi-aktól,sőt az állami zsaruktól is.

-Miért?

-Két futó talált egy holttstet az erdőben!

Stiles végre lejött a tetőről,amit mondott azt viszont nehéz volt elhinni.Amúgy is nekem mi közöm van hozzá?

-Egy holttestet?

-Nem!Fűtőtestet!persze idióta egy hullát!

Stiles átmászott az erkélyen így szemtől szembe volt velem.

-Meggyilkolták?

-Nem tudják,csak annyit,hogy nő és húsz körüli!

-Várj már!Ha megtalálták a hullát akkor mit keresnek?-kérdeztem értetlenül.

-Ez benne a legjobb!Csak a fele van meg!

Jézusom,milyen brutális.

-Odamegyünk!-mondta Stiles és meg sem várta mit válaszolok,már indult is.Nem a legjobb ötlete az biztos.

***

Kiszálltunk a kocsiból és körülnéztünk.

-Te ezt komolyan gondolod?

-Te rinyálsz folyton,hogy semmi sem történik a városban!

-De aludni akartam a holnapi edzés előtt.-ám hiába beszéltem Stiles-nek,tántorítatlan volt!Szuper!

-Helyes!Végtére is kimerítő a kispadon gubbasztani!-mondta némi szarkazmussal a hangjában.

-Nem,mert idén én is játszom!Sőt az élvonalban!

-Héj ezt nevezem!Jó ha az embernek vannak álmai,akkor is ha totál irreálisak!

-Csak merő kíváncsiságból!Pontosan melyik testrészt is keressük?-kérdeztem,de még mindig nem tartottam jó ötletnek ezt az egészet.Mi van akkor ha megtaláljuk?

-Ez eszembe se jutott!-röhögött.Szuper!

-És mi van ha az aki megölte még mindig itt van?

-Ezen sem gondolkoztam még!-mégjobb.Ügyes vagy Stiles!

-De megnyugtató,hogy a szokott precizitással dolgoztad ki a tervet!-elérkeztünk egy ilyen domb szerűséghez ahova sajnos fel kellett másznunk.

-Hát igen!

-Talán a súlyos asztmásnak kellene a lámpával világítania!

Megráztam az inhalátort és szívtam belőle.Stiles egyszer csak a földre borult.Rendőröket vettünk észre.

-Oké,gyere!-ebben a pillanatban Stiles felugrott és futott amerre látott.

-Stiles!-kiáltottam utána,amilyen halkan csak lehet.Majd szívtam még egyet és mentem utánna.Egy kicsit lemaradtam,mert asztmás vagyok,és amilyen óvatosan csak tudtam futottam.Egyszer csak ugatásra lettem figyelmes.Stiles a földön feküdt.Elbújtam egy fa mögé és onnan néztem az eseményeket.

Stiles

Hátrafordultam, hogy rászóljak Scottra, hogy már igazán abbahagyhatná a nevem ismételgetését. Amint viszont visszafordultam, egy kutya kezdett ugatni előttem, amitől megijedtem, és hátraestem. Na, igen. 

-Ott marad! Nyugi, nyugi! - csitítgatta valaki a kutyát...Ez a valaki pedig apa volt. Na most aztán nagy szarban vagyok! - Ez a gazfickó hozzám tartozik! - mondta, valószínűleg a kutyának, hogy én a fia vagyok, úgyhogy ne szedjen szét.

-Apa! Hogy vagy? - kérdeztem tőle, mintha misem történt volna.

-Le szoktad hallgatni a telefonhívásaim? -kérdezte.

-Nem – válaszoltam lihegve. - Az unalmasakat nem.

-Hol az örök bűntársad? - érdeklődött Scott hollétéről. 

-Ki? Scott? - tettettem a hülyét. - Otthon. Kialudja magát a holnapi edzés előtt. Csak én vagyok itt... Az erdőben... Egyedül...

-Scott, merre vagy? - világított körbe a lámpájával. Aha, szóval nem hisz nekem. Jól teszi. A helyében én sem hinnék magamnak. - Scott? - nem érkezett válasz. Scott már jól tudja, hogy ilyen helyzetben mit kell tennie. - Nos, fiatalember, - nézett rám – elkísérlek az autódhoz, aztán elbeszélgetünk a magánélet megsértéséről – mondta, majd nyakon ragadott, és úgy kezdett el húzni a kocsimig. 

Scott

Körülnéztem és elindultam.Egyszer kétszer hátranéztem ,mert azt hittem követnek és valljuk be egy kicsit féltem.Egyszer csak egy szarvascsorda ugrott elő a bokrok közül.A földre kerültem az inhalátort viszont elejtettem.Rohadtul féltem.Mikor végre elmentek,elővettem a telefont és kerestem a pipát.Egyszer csak olyat találtam,amit sohase fogok elfelejteni.A hulla másik fele.Annyira megijedtem,hogy legurultam a dombról.Morgást hallottam.Ekkor valami nekem ugrott,valami nagy és ronda,majd megtámadott.Mikor végre eltűnt felálltam és elfutottam.És végre kiértem a főútra.Egy kocsi kis híján elütött.A hasam egy kicsit fájt és megnéztem,hogy mitől.Valami megharapott.Farkasüvöltést hallottam.

Másnap reggel gyorsan lezuhanyoztam és bekötöttem a sebemet.Felpattantam a biciklimre és elindultam.Mikor odaértem Jacksonnal találkoztam.

-Haver,vigyázz a festésre!-vágta oda nekem.

Stiles odajött hozzám.

-Na mutasd!Mi van?

Megmutattam neki a sebem és hát eléggé rosszul nézett ki még bekötözve is.

-Túl sötét volt,nem láttam,de szerintem farkas volt!

-Egy farkas harapott meg?-kérdezte Stiles értetlenül.

-Hátha nem hiszed el a farkast azt sem hiszed el amit mondani fogok!Pedig én megtaláltam a holttestet.

-Most hülyéskedsz?

-Nem!Hónapokig rémálmaim lesznek!

-Húú ne már!Ez totál agyrém! Ez a legizgibb dolog a városban Lydia Martin születése óta! - mondta, miközben végignézett a mellette elhaladó Lydián - Ma olyan...lepattintós kedvedben vagy. Ez miattad van, tudod?

-Aha!

-Magaddal rántottál! Lúzernek tartanak, beskatulyáztak miattad! 

***

Elkezdődött az óra és megint a hulláról volt szó.Ránéztem Stilesre és mosolyogtam.Hallottam,hogy csörög valakinek a telefonja.Elég különös.Egy lány beszélt telefonon az anyukájával.Ezt meg hogy hallom,mikor kint van?

Allison

Anyu már korán reggel hívott.A tollamat pechemre otthon hagytam.Megkérdezte,hogy minden okés-e.Mivel ez az új sulim,ezért folyton idegeskedik.Elköszöntem tőle,majd leraktam.Egy férfi jött oda hozzám és bevezetett az órára.Egy srác aki előttem ült,egy tollat adott a kezembe.

-Köszi!-mondtam.Valami nagyon megfogott benne!Kicsöngettek és elindultam a szekrényem felé.Egymásra néztünk azzal a sráccal aki a tollat adta.Majd egy lány jött oda.Majd egy srác is,akinek a nevét már tudom,Jackson.

Scott

-Hogy lehet,hogy az új lány csak öt perce van itt és máris Lydia bandájában lóg?-kérdezte egy csaj.Az a lány elképesztő.Nála szebbet még nem láttam.Amikor rám nézett azokkal a gyönyörű,barna szemeivel,teljesen elbűvöl. Stiles hangja zökkentett ki Allison bámulásából.

-Mert csinos!-adta meg a választ.

Egy kicsit hangosabban hallok mindent,ezért hallgatóztam.

-Péntek este buli lesz!Gyere el!

Ez a lány csúcs.Teljesen elfeledkezem a világról,ha rám néz. Lydia megfogta a kezét és elsétáltak.

Kezdődött az edzés. Stilessel felfutottunk a pályára és dumálunk.És ekkor megjelent Allison. Rám mosolygott és leült a padra.Az edző térített észhez.

-McCall!

-Igen?

-Maga is játszik!

-Még nem játszottam!

-Tudom. Ha lőnek pár gólt, nő az önbizalmuk. Első napi ajándék. Rajta, turbózd fel őket! 

-És mi lesz velem?

-Vigyázzon,nehogy pofán találják!

Felvettem a sisakot és beálltam a kapuba.

Lydia és az új lány, akit Allisonnak hívnak valamit nagyon beszélgettek, miközben engem néztek. Végighallgattam a lányok beszélgetését és ekkor éles sípoló hangot hallottam.Majd meg süketültem.Elkezdődött az edzés.Az első dobó,rögtön a földre terített.A következőt már kivédtem és a többit is.Belejöttem.

-Úgy látom nagyon ügyes!

-Igen nagyon!

Hallottam a lányok beszélgetését.Ez egy kis büszkeséggel árasztott el.De most következett Jackson akinek nem épp volt jó kedve.

-Ó egek!-mondtam magamban.

Jackson rálőtte én pedig kivédtem. Stiles felugrott örömében.Mindenki tapsolt. Jackson elég ideges volt.

Lydia

Allisonnal lementünk a pályára, hogy megnézzük az év első meccsét. Egyébként csak Jackson miatt megyünk le, a lacrosse ugyanis egyáltalán nem érdekel. A lacrosse játékosok már annál inkább. Ugyanis minden menő fiú játsza ezt a játékot a sulinkban, és csak akkor lehetsz a legmenőbb lány, ha tiéd a legmenőbb pasi is. 

A meccs elkezdődött, és az edző egy lúzert küldött be a kapuba. Na most majd nevetek egy jót - gondoltam. Amikor ugyanis a lúzer sorra kapta el a labdákat eléggé megdöbbentem. Még Jackson dobását is kivédte. Hmm... Lehet, hogy egy új népszerű fiú van a láthatáron? Allison megkérdezte tőlem, hogy tudom-e ki az a srác. Láthatólag eléggé bejön neki, és valljuk be, Allison eléggé csinos lány... Viszont még csak pár perce a barátnőm, nem kell neki megadnom az előnyt. Ha ő fog összejönni vele, akkor ugyanis lehet, hogy megváltozik a népszerűsségi sorrend...

Jackson

Ma Scott eléggé ügyes volt a pályán.Van egy olyan érzésem,hogy valami erős cuccot szed.Bevallom elég féltékeny vagyok rá.Nagyon jól játszik.Az edzés után megkérdeztem tőle,hogy mit szed.Szerintem félre akar vezetni.Meg kell tudnom,hogy mi az amitől ekkora erőre tett szert,mert emiatt elveszíthetem a csapatkapitány rangomat is.

Scott

Stilesel később visszamentünk az erdőbe.Pont egy pocsolyán keltünk át.

-Nem tudom mi volt ez!Mintha egész életemben kapus lettem volna!De van más fura dolog is!Tudod,hallok dolgokat,amiket nem kéne,szagokat érzek!

-Szagokat?Miket?

-Például a mojitós rágót a zsebedben!

-De nincs is nálam rágó!-Stiles megnézte a zsebét és akkor megtalálta a rágót.-És ez a harapással kezdődött!

-Mi van,ha valami fertőzés?Mintha elöntene az adrenalin aztán sokkot kapok,ilyesmi!-tényleg pánikoltam.

-Tudod én már hallottam erről!Ez egy különleges fertőzés

-Ez komoly?-vágtam kétségbeesett fejet.

-Igen!Azt hiszem úgy hívják likantrópia!

-És az mi?Súlyos?

-Igen,nagyon!De csak egyszer havonta.

-Havonta egyszer?-Stiles bólintott.

-Ha telihold van!Aúúúúú!-Stiles tényleg megbolondult.Ez egyáltalán nem vicces!

-Ne hülyülj!-szóltam rá,mire csak röhögött.

-Hé te hallottad a farkasüvöltést!

-De lehet,hogy komoly bajom van!

-Persze!Vérfarkas vagy! Grrrrr!

Stiles kicsit elviccelte ezt az egészet.Úgy indult,hogy a hullát mutatom meg neki!Megérkeztünk a helyre,ám a test nem volt ott.Stiles egyszer csak hátba csapott.Rémült volt.Megfordultam és egy közeledő alakot láttam.

Derek

-Mit kerestek itt? Huh? Ez magánterület! - rivalltam két tinédzser fiúra, akik nem éppen jó kedvemben találtak engem. Bár mikor van nekem egyáltalán jó kedvem? Mindegy... 

-Bocs haver, nem tudtuk! - válaszolta az egyikük. Egyébként első ránézésre úgy tűnt, mintha félne tőlem. 

-Igen, csak kerestünk valamit, de...- mondta a másik, én pedig felvont szemöldökkel néztem rá. - Á, hagyjuk – fejezte be. Szemei félve néztek rám, bár ebben nem vagyok biztos, ugyanis óriási haja miatt alig látszottak.

Jól hallottam az előbbi beszélgetésüket, tudtam mit keresnek. Az inhalátort, amit tegnap este találtam meg pontosan itt. Elővettem a zsebemből, majd odadobtam neki. Meglepődve kapta el, majd hátat fordítottam és elmentem. Most, hogy visszaadtam nekik azt, ami kellett nekik remélem nem jönnek vissza többet, különben egyikőnk sem fog jól járni. Bár jobban belegondolva ebbe az egészbe... Lehet, hogy pont mindannyian jól fogunk járni.